Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Syposs Zoltán: Tersztyánszky Ödön emlékezete (1890-1929)

amelyért hosszú ideig, évente egy-egy alkalommal az olasz és magyar kardcsapat mérkőzött meg. bzarvas varos pea.g ly33-ban, Tersztyánszky haiaianak negyedik évfordulóján, hatalmas ezüst „babér"-koszorút ajaniott fel örökös vandoidíj gyanant, az ugyancsaK évenként tartandó Tersziyansztiy-emlékverseny kard-egyéni győztese részéie. Kezdeményezésére a Magyar Vívó Szövetség ez utóbbi versenyek megrendezését Szarvasnak engedte át. „A rendezés — a szarvasi Vívó- és Tenn.sz Cluo lelkes munkaja — a legkényesebb igényeket is k.elégitve, nagy áldozatok árán és nagy szakértelemmel nyújtott a magyar vidéknek oiy pompás sporteseményt, amit vidéken eddig vívásban még sohasem láttak" — írta a Sporthírlap, 1933-ban. A Vígadóban lezajlott kardverseny után az Árpád szállóban bankett és táncestély következett és mindez a rendező egyesülettől valóban erején felüli, komoly anyagi áldozatot követelt. „Szó volt arról — írja a Szarvasi Hírlap —, hogy a klub anyagi nehézségek m.att nem volna képes vállalni a verseny jövő évi megrendezését, de a legszélesebb rétegekben tiltakoztak a verseny átengedése ellen, úgyhogy a klub a közönség szeretetének és érdeklődésének hatása alatt állandósítani fogja évről évre a Tersztyánszky-emlékversenyt. Közönségünk körében nagy mozgalom indult meg, hogy a Klubnak anyagi segítséget nyújtsanak az ezután rendezendő kardversenyek lebonyolítására." A következő évben, az olasz élgárda jelentkezésével, a szarvasi Tersztyánszkyemlékverseny nemzetközi jelleget öltött. Az eseménynek — ahogy a világsajtó ;s méltatta —, már az is nagy figyelemre érdemes jelentőséget adott, hogy a kardvivósport akkoriban vitathatatlanul élenjáró két nemzete találkozott Szarvason, az olasz és magyar versenyzők személyében. „Ezzel az ünneppel Szarvas egyszerre belekerült az országos érdeklődés középpontjába..., és tragikus végű világbajnokunk neve révén községünket minden más hazai városunk fölé emeli" — írja, jóval a verseny előtt, túláradó büszkeséggel a Szarvasi Közlöny, majd így folytatja: „...A nagyszabású nemzetközi verseny nemcsak Magyarország, de Európa egyik kimagasló sporteseményének készül, méltóan a nagy magyar olimpiai vívóbajnck emlékezetéhez..." A verseny napján ugyanez a lap vezető helyen közöl meghatóan szép méltatást a halott bajnokról: „... Szarvas közönsége ünnepli most tragikus halált halt vitéz katonájának, a magyar kard tüneményes hősének emlékét, amely előtt megjelentek egykori legnagyobb riválisai, megjelentek a régi fegyvertársak és az utódok: a fiatal magyar vívók, bizonyítva, hogy Tersztyánszky Ödön hős volt, mint katona, páratlan mint vívó, de mindenek fölé emelte, hogy nemesszívű barát s Ember volt... Talán érthetetlennek tűnik sokak előtt, hogy a világ legnagyobb vívói, kik két év előtt még Los Angelesben, az olimpián állottak szemben egymással, eldönteni a hegemóniát az olasz vagy a magyar kard javára, vllágnagyságok, kik új küzdelemre készen várják a varsói Európa-bajnokságot, majd a berlini olimpiát, nagy küzdelmük előtt egyetlen egyéni versenyük színhelyéül éppen egy kis alföldi előttük szinte ismeretlen magyar községet választottak. Milyen nagy erkölcsi erő az, amely ide vonzza az Európa minden fővárn sában örömmel látott versenyzőket, hogy megtiszteljék a mi kis városunkat, itt mérjék össze kardjukat! Ebben mutatkozik meg Tersztyánszky Ödön szelleme, mely ide hívta ifjúsága színhelyére a régi vívótársakat és a fiatalokat, kik eljöttek tisztelegni előtte. Korunk a rekordok kora, a bajnokságokért folytatott küzdelmeké minden vonatkozásban. Azt kellett tapasztalnunk: a tegnapi bajnokot ma veri az új bálvány s holnap már nem is tudja a tömeg, tegnap kiért tapsolta vörösre tenyerét ki volt a nagyszerű győző, ki tízezreket vonzott az arénába... íme, mégis azt látjuk az évek távolán át, Tersztyánszky Ödön még mindig mozgató ereje, mozeató lelke a vívóéletnek, az ő neve még mindig plansra tudia szólítani a világ legjobb vívóit, hogy tiszteletet adianak az ő nemes emlékezetének." Hosszú cikket közöl a Békéscsabán megjelenő A Sport is, és élénk figyelemmel kísérik az eseményt a fővárosi sport- és napilapok. A verseny egyébként kínos meglepetést hozott a kardhegemóniánkban oly vakon bízó hazai közvéleménynek. Bár a két félelmetes olasz — a kétméteres Gaudini, „akinek csodájára járnak a szarvasiak" és a villámgyors, kemény harcos: Marzi — néhány középdöntőben vereség után visszalépett, a kilences döntőbe került nyolc fiatal magyar élvívó előtt — Gerevichet holtversenyben legyőzte — ..az olasz kardvívás legnagyobb képviselője", Pinton szerezte meg „hajszálon múlón" az első helyet. ,,Az olaszok nagyon boldogok, hosszú évek óta most sikerült először rést .547