Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dömötör János: Huszonöt esztendő. (Emlékezés Kohán Györgyre halála ötödik évfordulóján)
venes évek legelején személyesen is megismertem az emlékezetes rajz alkotóját. Egyetemi éveim alatt gyakran kerestem fel vakációk idején a rendkívül tehetséges, tragikus-korán elhunyt fiatal költőt, Vöröss Isvánt. A betegsége folytán sajnálatosan helyhez kötött gimnáziumi osztálytárs, költőbarát szívesen vette ezeket a látogatásokat, amelyeken irodalomról, a város eseményeiről, egyéni élményekről egyaránt szó esett. Ez időben a Sarolta utca 12. számú házban laktak. Itt találkoztam a Vöröss Istvánt szintén nagyra értékelő és meleg barátsággal szerető Kohán Györggyel. Minthogy a vakáció idejét használtuk ki a beszélgetésre, e találkozásokra nyáron került sor. Kiültünk a füves árokpartra, néztük a csillagos eget és akkor már benne lévén a háborúban, hánytuk-vetettük az ország, a világ sorsát aggodalommal és félelemmel. Megragadott Kohán György egyéniségének nyíltsága, közvetlensége, megállapításainak lakonikus rövidsége, summázottsága, olykor bizarrsága is. Műveivel való találkozásom ekkor még elég ritka volt, leggyakrabban a Vöröss Istvánék lakásán levő mély tekintetű női portré és az élénk csendélet nyújtott élményt számomra. A későbbiekben Takács Ferencéknél, a Szociáldemokrata Párt helyi vezetőjénél, későbbi miniszternél találkoztunk, ahol ugyancsak Kohán művek szóltak hozzám a falakról és ahol szintén éreztem az egész család megkülönböztetett bánásmódját, tiszteletét ez iránt a magas, karakterisztikus, merész profilú, határozott architektúrájú férfi iránt. 1945 márciusában azután h'vatalos kapcsolatba is kerültünk. A háború Hódmezővásárhelyen már 1944 októberében ténylegesen befejeződött, de az ezt követő időszak még nem kedvezett a múzsáknak, a művészetnek. Így Kohán György létfeltétele még a korábbinál is rosszabbá vált. Barátai tanácsára, hogy állandó keresethez jusson, hajlandó volt irodai munkát vállalni. Én akkor polgármesteri titkári m nőségben egyengettem hivatali rendbe és munkába való beilleszkedésének útját. Az első időben még ment is valahogy a dolog. A földreform végrehajtására alakult helyi földigénylő bizottsághoz nyert beosztást. Az első napokban örvendezően szólt a sok különös érdekes arcról, akik igénylőként jelentek meg a hivatalban, a föltárták életük egy-egy részletét, emberi s nyilván egyben művészi élményt is nyújtott számára. Becsülettel eleget tett írnoki kötelességének, pontosan egy hónapig, április 1-től április 30-'g. Azután lemondott állásáról, mert Akácfák a viharban .527