Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Az évváltozás nem helyzetváltozás

Most még arra vagyunk kíváncsiak, vajon miért nem vonják meg a hatósági ellátást azoktól akiknek havonta többezer koronára megy a fizetésük? Vagy ezt úgy kell értelmeznünk, hogy ők tanult emberek és ésszel dolgoznak? így értjük. De értsék meg viszont az illetékesek i? azt, hogy azért mi földmunkások, ha nem vagyunk is kitanult fiskálisok, de itzért mi sem dolgozunk ész nélkül. Nem célunk az intelligencia ellen harcolni, de kötelességünk tiltakozni a zsarnokság ellen. A tudomány előtt meghajlunk, de a zsarnokság előtt nem. Sajnos, nem mindannyian értünk egyet a tudományt illetőleg. Vannak emberek, akik azt tartják tudománynak, ha valami úton-módon kizsákmányolhatják embertársaikat. Ez nem tudomány, ehhez nem tudomány kell, hanem a tömegek tudatlansága. Most lássuk, kik azok, akiktől meg akarják vonni a hatósági lisztet, amit még nem is adtak. Hogy akartak-e adni, azt nem tudjuk. Most csak egy példát mutatok: Endrődön március havában szerződött 40 kubikmunkás a Királydi tógazdaság részvénytársasághoz. Az egyezség így szólt: Az egységár köbméterenként 13 korona, 30 méter távolságon 1,50 méterig a gödörmélység, 1 métertől 2 méterig a part magassága. Tehát a távolság 30 méter, a mélység és magasság összevéve 3Vo méter. Az élelmezést a részvénytársaság állítja elő, a kövekező árak szerint: Hetenként és fejenként 1 kilogram szalonna 60 korona ellenértékben, 6 kilogram kenyérliszt kilónként 6 korona, 2 kilogram főzőliszt kilónként 8 korona, 5 kg burgonya kilónként 5 korona, 1/4 kilogram só kilónként 7 korona, 5 deka paprika 5 korona, 1 kilogram hagyma 20 korona. Hely, tüzelőanyag, világítás, ezekről szó sem volt (valószínűleg a kubikgödörben, tetszés szerint). Akik olyan fönnhangon hirdetik azt, hogy a mezőgazdasági munkások fogjanak meg minden munkaalkalmat, mert nem kapnak hatósági lisztet, azok számítsák ki, hogy 13 korona egységes méterár mellett ugyan hányszor kell a talicskát telerakni és meggyalogolni vele a 30 méter távolságot és a 31/9 méter magasságot, amíg az 1 métermázsa búzára való 3—3500 korona értékű földet kihord. Milyen súlyos az a munka, mennyi verejték csorog el! Fájdalom, az ilyen verejtékes munka keserű kenyérével nem tarthatja jól a szerencsétlen munkás az odahaza hagyott hét-nyolctagú családot. Erre úgylátszik, nem sok gondot fordítanak. De ha úgy vélik, hogy ennyi szerencsétlen munkásra nincs szükségük ebben a megcsonkított magyar hazában, engedjenek bennünket mint a madarat elröpülni oda, ahol munkát, megbecsülést, megélhetést és emberi jogot kapunk. Földmívesek Lapja. 1922. március 24. (6. sz. 2, old,) Az újságcikket azért kívánom 49 év múltán újra ismertetni, mert ennél érthetőbben ma sem lehetne megmutatni az akkori nehéz helyzetet. A cikkben említett köbméter árral szaktársaim mindjárt ki is számították, hogyha jól rakható a föld, egy embernek 16—18-szor jól meg kell rakni talicskáját, mire kitermel 1 köbmétert. És azt is, hány köbmétert kell kitermelni egy mázsa búza áráért. És a végeredmény kimutatta: ha nem vonnák is le a havi jutányos áron kapott élelem árát, egy hónapi munka árából nem vehetnek egy mázsa búzát. Pedig az élelmen kívül más is kellene. Tudták ezt azok, akik elmentek. És mégis vagy kétezren mennének ilyen feltétellel is, csak mehetnének. Sok férfi és lány munkacsapat felkészülve várja már azokat, akik az ország bármely részéről érkeznek munkásokért. .525