Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Csende Béla: Békés megye zenei és énekkari élete

TÉNYEK, DOIUMENTUMOI» CSENDE BÉLA: BÉKÉS MEGYE ZENEI ÉS ÉNEKKARI ÉLETE Mielőtt Békés megye zenei és énekkari életét megvizsgálnánk, néhány szót kell ejtenünk az itt élő emberek életkörülményeiről, műveltségi és ízlésszintjéről. Túl messze nem akarok visszanyúlni megyénk történelmébe, hiszen közismert, hogy az elmúlt századok háborúi, a folyók szabályozatlansága, az emberek pusztulása, a táj elvadulása, a pákász-halász életmód állandó vissza-visszatérése, az anyagi és szellemi kultúra évszázadról-évszázadra való pusztulásával, visszafejlődésével járt. A megye lakóinak állandó csökkenése, majd cserélődése — ami a pusztulással is mindig együtt járt — egyáltalán nem kedvezett olyan közösségek kialakulásának, mint pl. a nyugat-dunántúli városokban, ahol a kultúra minden vonatkozásban folyamatossá vált és hagyományozódott, történetesen a zenei kultúra is, amely egyházi volt ugyan zömében, de a karéneklés iránti érdeklődést, igényt fel tudta kelteni és ki is tudta elégíteni. Az üldözött, megalázott és alaposan megfogyatkozott, koldusszegény békési embernek igen kevés lehetősége volt arra, hogy zénével, karénekléssel foglalkozzon, sem igénye, sem ideje nem volt, még az sem volt, aki egyáltalán foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel. A népdalnak komolyabb, mélyebb gyökerei és csodálatos értékei vannak, ezt Bartók Béla gyűjtései, feldolgozásai igazolják, erről itt most nem kívánok részletesen beszélni, hiszen önök előtt ez ismeretes. A természet és társadalom viszontagságainak kitett viharsarki emberek életébe döntő fordulatot csak a megye 1944. okt. 6-i felszabadulása hozott. Ekkor lettek gazdái a földnek, s nyerték vissza emberi mivoltukat, ezután tárulhatott ki előttük a világ. A felszabadult ember a föld után a kulturát is óhajtotta és elsajátítására vágyott. Ez tükröződött az 1950-es évek kulturversenyeiben is, amikor megyénkben is megszaporodtak a műkedvelő művészeti együttesek, csoportok. Óriási létszámú, alacsony művészi színvonalú tevékenységről volt szó, de hallatlanul nagyfokú érdeklődésről és aktivitásról, amely később minimálisra csökkent a személyi kultusz kapcsán kialakult helyzet miatt. Persze ebben az időszakban sem a kórusok, zenekarok domináltak megyénk műkedvelő művészeti életében. Az viszont tény, hogy jóval magasabb volt az érdeklődés és a csoportok száma, mint jelenleg. A felszabadulás után megkezdődött megyénk lakosainak életszínvonal-emelkedése, ami azóta is állandóan emelkedő tendenciát mutat, de az ország más — nemcsak ipari — vidékeihez viszonyítva mégis elmaradást mutat. Ez a lemaradás, valamint az életmód és életkörülmények jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé a kultúra elsajátításának azt a szintjét, amelyet a szocialista társadalom már ma is biztosítani tud az itt élő embereknek. összefoglalóan: a kenyérkereset jelenleg lefoglalja a megye lakossága döntő részének szinte valamennyi szabad idejét, s így a művelődésre, szórakozásra nem jut elegendő idő. Az elmondottakkal összefüggésben megyénk ízlésszintje is több évszázad negatívumát is konzerválta, objektív okok miatt megcsontosodott, s alacsony szinten maradt. 1945 előtt csak a munkásmozgalmakból táplálkozó városok és nagyobb községek képeztek kivételt. Hogy a kultúrára ezeken a helyeken milyen erjesztő hatást gyakorolt a mozgalom, az közismert. Orosháza, Békéscsaba, Gyula, Mezőberénv stb. esetében konkrétan lemérhető ez a fejlődés, hagyományai pedig máig élnek. A felszabadulás óta igen sokat tettünk a megye zenei nevelése érdekében. Bé.511