Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Legány Dezső: Az Erkel Ferenc Emlékmúzeum

A Bánk-bán egykori operajelmezei A helyi vonatkozások azonban, bármily fontosak is, nem túltengők a kiállítás­jelenlegi anyagán, amely inkább arra irányul, hogy minél teljesebb keresztmetsze­tet adjon Erkel igen sokrétű és az egész hazai zenekultúrát maradandóan meg­termékenyítő munkásságáról. Ezáltal a kiállítás dicséretesen koncentrált: nagy ívben villantja fel a teljes életművet, és az időrend betartása ellenére sem for­gácsolja szét a figyelmet egyedi részletekre. Ami ellen tehát csekély kifogás emelhető, az csak elírásban vagy végérvénye­sen még ki nem csiszolt meghatározásban mutatkozó részletkérdés. Az előbbiből kettő is akad; ezeket könnyű s ugyanakkor szükséges is kijavítani. Az egyik fel­irat szerint Erkel a c-moll zongoraversenyt mutatta be Chopintől (akinek ilyen hangnemű zongoraversenye nincs). Nyilvánvaló elírás — Szerdahelyinek a fel­iratok alapjául szolgáló forgatókönyvében ugyanis helyesen még e-moll szere­pel. Egy másik felirat szerint a Hunyadi László opera fináléja tömegdal lett, hol­ott az opera első felvonásának fináléjából alakult tömegdal. Erkel kolozsvári éveiről a jelenlegi múzeum látogatónak az lesz a benyomása, hogy a zenés színházat Erkel megtelepedése után hozták ott létre. Ez ilyen for­mában nem helytálló. Erkel megtelepedésekor már közel 30 éve országos neve volt a kolozsvári zenés színházi és opera előadásoknak, mégha időnként azok évekre meg is szűntek. Erkel utolsó ottani időszakában újra nagy fellendülés kö­vetkezett ezen a téren, a Kolozsvárra összehívott erdélyi országgyűlés hírére, amely valósággal vonzotta a dalszínészeket és muzsikusokat. Csermák, Lavotta és Bihari képe alatt elfogadottabb és a zenetörténeti felfo­gással megegyezőbb jellemzés lenne, hogy ők a verbunkos virágkorának legjelesebb, képviselői. .500

Next

/
Oldalképek
Tartalom