Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Elek László: Vajda Péter emlékezete

kapcsolódott. Pusztulnia kellett, mert a hajlongó, görnyedő időben meg nem tanula térdet hajtani, mert élete végig a függetlenség bajnok férfia maradt. Élete sok-sok csalódása ellenére sem negatív mondanivalójú. Nem a belenyugvást, nem a lemondást, hanem az előre vivő harc szükségességét hirdeti. Azt, hogy — nem törődve a felhangzó Ne tovább !-bal, akkor is a harcot, a becsületes helytállást kell választanunk, ha ezernyi gátló tényező vagy súlyos akadály áll is igazságunk útjába. Akkor is csak az lehet a célunk, hogy „küzdjünk erőnk szerint a legnemesbekért", vagy ahogy ő mondta: „Keressük a legszebbet, merjük a legnagyobbat!" Élete a célját nem tévesztő, küzdő ember szép példamutatása volt. Bár keserű igazságként hat vallomása: „Lettem kiáltó szó a pusztában. Sivatag vett körül, és meg kellett erőltetnem mellemet, míg emberekhez került szózatom. E szózatok mind a feltámadás reményében keltek. Nem mindennapi szavak voltak, ezért nem is értették el azonnal," — mégis sokat mondanak nekünk, kik emberibb életet élünk, és igazabb társadalmi formát vallhatunk a magunkénak. Kell-e ennél beszédesebb élet irányító fáklyául? Kell-e izzóbb hit, amely a múltból felénk sugározza az igazi élet rendeltetését és megingathatatlan bizonyosságát? Becsüljük meg és tiszteljük ezt a küzdelmes életet, amely értékesebb, érdekesebb és izgalmasabb, mint az a tudományos és szépirodalmi munkásság, melyet az író és tudós Vajda reánk hagyott. SIMON FERENC: József Attila <455