Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - Földházi Sándor: A fontosabb zoonósisok elleni védekezés fokozása, különös tekintettel azok élelmiszerhigiéniai és közegészségügyi jelentőségére

Nem óhajtom a teljes történeti fejlődést végigvezetni napjainkig, hiszen nem is ez dolgozatom témája, de szükségesnek tartottam bevezetésként megemlíteni azt, hogy végeredményben a zoonosisok elleni védekezés csaknem egyidős az emberiség történetével. Az utóbbi évtizedek járványtani vizsgálatai mintegy 100 betegségről derítették ki, hogy állatokról emberekre terjedhetnek. Kórokozói lehetnek baktériumok, vírusok, leptospirák, paraziták stb. A fertőzés lehetősége és módja igen sokrétű: érintkezés a beteg vagy elhullott állattal, rovarcsípés, fertőzött élelmiszerek fogyasztása, érintkezés a fertőző anyaggal állati termékek feldolgozásánál, hullaeltakarításnál stb. 1958-ban a Magyar Tudományos Akadémián Orvos-Állatorvos Ankét tárgyalt az állatokról emberre terjedő betegségekről, kiemelvén ezek közül a leptospirosist és a salmonellosist.

5 (Menninger Rezső dr. prof.. Kemenes Ferenc dr. adj.. Alföldi Zoltán dr. prof., Keleti Béla dr. o.alez., Fűzi Miklós dr. adj., Rausch Károly dr. prof., Csiszár Vilmos dr. prof., Takács János dr. vez. áo.) Fokozottabb koordinatiot sürgettek orvosok és állatorvosok között, hatásosabb egészségügyi ellenőrzést a vágóhidakon, az élelmiszeriparban és kereskedelemben, kihangsúlyozták azt, hogy a vágóhíd elsősorban közegészségügyi intézmény. Az 1960-as évek elején Kanadában és Németországban hívták fel ismételten a figyelmet arra, hogy az állatbetegségek két vonatkozásban hatnak az emberre: egyrészt úgy, hogy egyes betegségek kórokozói közvetlen betegségokozók lehetnek az emberben (zoonosisok, ill. zooanthroponosisok), másrészt pedig az állatokat érintő betegségek csökkentik a legértékesebb állati eredetű fehérjetáplálékok mennyiségét az emberiség számára. Az emberiség jólétének fokozása érdekében az állatorvosi és orvosi kar szép hivatása a krónikus éhezés és rosszul tápláltság megszüntetése a világon, továbbá a zooanthroponosisok terén az embert fenyegető veszély csökkentése, a fertőzés elhárítása.

67 1962-ben jelent meg a hazai szakirodalomban egy nagyon érdekes közlemény dr. Karasszon Dénestől, az OKI tudományos munkatársától, aki a kísérleti majmok betegségeinek ismertetése során rámutatott arra, hogy a rhesus és cynomolgus majmok között észlelt dvsenteria (az ember dysentíriáját okozó Shigella törzsekkel azonos oktan), paratyphus, tuberkulosis, a majomherpss vírus latens jelenléte (B-vírus), a Meningoencephalitis vírus által okozott megbetegedések, a különböző gombás és parazitás majombetegségek milyen nagy veszélyt jelentenek a velük foglalkozó emberekre nézve, mely betegségek közül pl. a B-vírus latens hordozása 1932-ben egy New-Yorkban dolgozó poliomyelitis kutató 16 nap alatt bekövetkező halálát okozta egy látszólag egészséges majomtól származó harapás következtében. (A vírust Sabin és Wright izolálta és az elhunyt kutató nevének kezdőbetűjéről ,,B" vírusnak nevezték el. Sajnos a közös ketrecben tartott majmok 60%-a is rendelkezhet kimutatható „B" vírus ellenanyagokkal, így nem csodálkozhatunk azon, hogy a víruskutatók között az utolsó 10—15 évben több halálos kimenetelű fertőzés fordult elő.) Viszont a poliomyelitis elleni vakcinák bevezetése szükségessé teszi mind több és több majomnak laboratóriumi felhasználását.

8 Angol és amerikai szerzők arról számolnak be. hogy nemcsak laboratóriumi fertőzés 44