Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Nagy György: A Körösök szabályozásának története

metszést is, eltávolítottak egyéb lefolyási akadályokat, s a folyót kétoldal­iról töltésezték. A Békés megyére káros helyzet a békésieket is munkára serkentette. Gyula felett két átmetszést létesítettek, majd a kedvezőtlen 1855. évi tapasztalat felhasználásával Gyula és Békés közt 19 km hosszú új medret ástak a Fehér-Körösnek. Ezzel azonban Gyuláról és Békéscsabáról, de Bé­késről is kizárták az élővizet. Évtizedekig vajúdott a probléma, mígnem 1896-ban megépítették a gyulai Póiree-keretes tüsgátat, amelynek üzembe­helyezése óta a három város élővízzel való ellátása a Fehér-Körösből zavar­talan. A Fehér-Körösbe Szanazugnál bevezették a Fekete-Köröst, s ezzel a Kettős-Körös azóta itt kezdődik. Mivel azonban a töltések a Fehér-Körösre megállapított távolságra éoül­tek ki Békésig, a Fekete-Körös vizét ez a szakasz nem bírta befogadni, ezért sorozatos gátszakadások történtek Gyula és Békés között. Az egymás­tól 100 m-re levő töltéseket sürgősen át kellett építeni 300 méterre. De át kellett építeni a Gyula-Székudvar közti töltéseket is, mert a hullámtér szé­lessége itt is szűknek bizonyult. A Fehér-Körös teljes hossza ma 236 km, a régi 276 km-rel szemben, tehát összesen 40 km-rel rövidítették meg a fo­lyót. A Fekete-Körös folyó szabályozásának első lépése 1825 táján a mederbe dült fák eltávolítása volt. Ezt követően a mederkiágazásokat, oldalmélyedé­seket töltötték át. 1844 és 1855 között 41 átmetszést készítettek, s ezzel pár­huzamosan már töltéseket is építettek. Végső soron mintegy 70 átmetszés épült meg, a töltéseket a Görbedi-pataktól illetve Fekete-tótól Békésig épí­tették meg. A töltések egyharmada 1860-ig, a többi 1879-ig valósult meg. Mivel a folyó az agyagos altalaj miatt nem fejlődött kellőképpen, 1901 és 1914 között Szanazugtól Tamásdáig másfél méterre kikotorták a folyó fe­nekét. Az árvédelmi töltések, különösen az alsóbb szakaszon, igen közel épültek a folyó partjához, ezért az utóbbi évtizedekben 10 000 fm hosszban partvédőműveket kellett építeni a töltések védelmére. A Feket-Körös mai hossza: 168 km, a régi 236 km-rel szemben. A folyót tehát összesen 68 km-rel rövidítették meg. A Sebes-Körös folyó szabályozásánál a legfőbb gondot a Körösszakáltól Szeghalomig terjedő hatalmas mocsár-tenger okozta. Már a 1820-as évek előtt történtek kisebb árkolások, ez azonban csak arra szolgált, hogy a mocsár vizeit egyik vagy másik irányba tereljék. Feljegyzések szerint már az 1795. évben Bihar-vármegye is végzett ilyen természetű munkát a Sebes-Körös lápjain, de elszigetelt volta miatt a kitűzött célt, a mocsár kiszárítását, nem érhették el. 1810 körül egy 6 km hosszú csatornát építettek Szeghalomnál, mellyel a mocsár vizeit szándékoztak levezetni. Némi eredmény mutatkozott is, mert egyes esetekben a csatorna révén nagyobb területek váltak művel­hetővé Az 1855. évi tervek már részletesen foglalkoztak a Sebes-Körös rendezésével. A Nagyvárad feletti völgyben beavatkozásra nem került sor. Alatta 12 átmetszést építettek meg, a mocsárban pedig 40 km hosszú csa­tornát ástak. Ez utóbbi munka az 1870. évi nagy árvizek után készült el. Szeghalom felett a Berettyót is átvezették a Sebes-Körösbe. Az utolsó át­metszés Körösladány alatt 1930-ban épült. Ugyanakkor Körösladánynál a balparti töltést is átépítették. A folyó szabályozásával párhuzamosan kiéoül­tek az árvízvédelmi töltések, éspedig a torkolattól csaknem Nagyváradig <438

Next

/
Oldalképek
Tartalom