Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 3. szám - Vonsik Gyula: Permanens művelődés, korszerű műveltség
most a tartalmi célkitűzésekre esik. Napjainkban egyre inkább növekszik az aktualitása annak a célkitűzésnek, hogy a társadalom minden dolgozója tudatos és következetes cselekvője legyen a társadalom építésének. Egyre inkább sürgetően jelentkezik a feladat, hogy meg kell erősíteni az össztársadalmi szemléletet, a kollektivitást, az igényt a társadalmi ügyek intézésében való részvételre stb. A társadalom építésének gazdasági és politikai feladatai egyre bonyolultabbak lesznek, nagyobb hozzáértést, nagyobb akaratot és kitartást követelnek. Mindebből következik, hogy arra a sokszor feltett kérdésre: milyen műveltségre van szüksége a szocializmust építő embernek, elsődlegesen azt kell válaszolni: olyan ismeretekre, képességekre, készségre, amelyek a valóság átalakítására serkentik és képessé teszik. Mi a tudást a cselekvés hatalmas serkentőjének, mozgató rugójának tartjuk. Konkrétan viszont azt válaszoljuk, olyan tudásra, ismeretekre, képességekre van szüksége az embernek, amilyen feladatok megoldására vállalkozik. A feladatokat viszont nem saját tetszése szerint jelölheti ki minden ember, hanem azok a történelmi és társadalmi fejlődés által meghatározottak. A társadalmi fejlődés belső törvényszerűségeiből adódóan a megoldandó feladatok között is objektíve meghatározott sorrend van. A szubjektum szerepe abban van, hogy a felismert szükségszerűségektői függően, tudatosan melyik feladat megvalósításába és mikor kapcsolódik be, illetve tudatos cselekedetével miként szabályozza pl. gyorsítja az egyes feladatok megoldását. A kor embere közülük válogathat, melyiket akarja megoldani mennyi idő alatt. Ez a választás minél inkább a felismert törvényszerűségek alapján történik, annál inkább biztosítva van a társadalom fejlődésének akadálytalansága. Most pl. amikor a tudomány egyre gyorsabb ütemben válik termelőerővé, korkövetelmény a tudományom ismeretek arányának növelése a gondolkodásban. Hogy ezt mikor teszi magáévá egy nép, hogy milyen energiával törekszik ennek megvalósítására, az már szubjektív elhatározás, megértés és megértetés dolga. III. A permanens művelődés szükségessége A korszerű műveltség ismérvei közé tartozik napjainkban az állandó változásra való készenlét, az állandó megújulásra való képesség. A régi műveltségideál a műveltséget alapjában véve statikusan fogta fel, legfeljebb annyit fogadott el, hogy a lassú fejlődés eredményeként jelentkező új ismereteket mindig hozzá kell tölteni, anélkül hogy a meglevőben bármiféle módosítást eredményezne. Ez a felfogás elavult. Napjainkban és még inkább a jövőben csak olyan felfogás vezethet eredményre, amely elbírja a gyors változás következményeit. Évszázadokkal, de még néhány évtizeddel ezelőtt is, amikor az információ lassú elavulásának korszakát élték az emberek, amikor a kimért, lassú fejlődés dominált, jogos volt az az elképzelés, hogy az embert egy életre fel lehet tölteni ismeretekkel, hogy a szükséges kevés újat majd menetközben minden nehézség nélkül mindenki megszerzi. <402
