Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hentz Lajos: Cselédbérek és népviselet Mezőberényben az 1850-60-as években. Egy mezőberényi szlovák gazda feljegyzései

szerepel a könyvben. A nevekből ítélve többségükben berényi szlovákok; néhány — valószínűleg berényi és néhány más községbeli — magyar van közöttük. Ez utóbbira utalnak a nevek előtt álló kitételek: szeghalmi, gyarmati. Az a tény, hogy vidékiek is szerepelnek a béresek között, arra enged következtetni, hogy Berény bizonyos vonzóerőt gyakorolt más, szegényebb helyek elhelyezkedést kereső zselléreire. Részletesebben vizsgálva a béreket, megállapíthatjuk, hogy a béresek (summások és juhászok is) négyféle juttatásban részesültek: 1. pénz, 2. termény, 3. ruhanemű, és 4. valamilyen egyéb szolgáltatás a gazda részéről. A pénz A bértételek világosan mutatják a naturális gazdálkodási viszonyokat, amenynyiben a bérek jelentős része azokból a terményekből, anyagokból áll, amiket az önellátó paraszti gazdaság maga állított elő, vagy hozzá nyersanyagot adott. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a pénznek is fokozódó szerepe volt, pénzfizetés nélkül nem állt el senki cselédnek. A pénzösszegek elég különbözők. Mivel a bérekről vezetett feljegyzések nem utalnak a kialkudott munkára, nem lehet egyszerű összehasonlításokat tenni, de annyi megállapíható, hogy az egész évre szerződött béresek — a természetbelieken kívül — 40—50 forint körüli összegeket kaptak munkájukért.

1 Mennyit érhetett egy béres pénzbeli keresete? 1853-ban azt jegyzi fel Cservenák András, hogy egy pár ökörért 260, egy másikért 160 formtet kapott. 1858-ban 55 forintban egyeztek meg egy kocsi készítésére, 1859-ben két köböl zabot adott el béresének, Benkó Pálnak 16 forint értékben. A béres pénzbeli keresete tehát nem volt valami nagy összeg.

2 A pénz nem rendszeresen fizetett munkabér volt, a béres alkalomszerűen kérte ki a gazdától. Az egyezség megkötésekor mindig kapott foglalót a kialkudott bér nagysága szerint, egyébként a fizetés alkalmai a vásárok és ünnepek voltak. A közben felmerülő kisebb kiadásokra (dohány, csizmatalpalás. stb.) szükségszerűen adott ki pénzt a gazda.

3 Több esetben szól a feljegyzés arról is, hogy a gazda valamit eladott a béresének (pl. zabot, kendermagot), s ennek árát levonták a bérből. Űgv látszik, egy alkalommal valami szóváltása támadhatott a béresével, s az talán ott akarta hagyni, mert az egyik oldalon a béres részére kiadott járandóságok felsorolása között ez a kissé mulatságos bejegyzés olvasható: "mikor megbolondultál azirt 1 ft 5 kr".) A termény A pénzzel nagyjából egyenlő értéket jelentett a béres részére fizetett terményjárandóság. Általában 3—5 köböl gabonáról szóínak a feljegyzések. Mindig kétféle terményt kaptak: búzát és árpát: búzát mindig többet, mint árpát. Kukorica ritkán szerepel p_ bérek között, egv helyen említi, hogy Toman Mihály summás kap egy zsák kukoricát. Viszont több esetben van egyezség arra, hogy a termény egy részének őrletését a gazda magára vállalja. Ez is a bér egy része. A bértételek között szereplő termények mennyiségét köbölben és vékában határozták meg. Idős mezőberényi emberek egyértelműen állítják, hogy a köböl négy véka volt. A véka a kb. 62 litert kitevő pozsonyi mérő felő, mintegy 31 liter, így a köböl berényi gyakorlat szerint 124—125 litert jelentett.

4 A búza „gonddal termesztve csapott pozsonyi mérője a 90 fontot is meghaladja" — írja ifj. Palugyai Imre —,

5 vagyis eléri, vagy felülhaladja a 45 kg-ot, egy köböl búza tehát 90 kg körüli mennyiség lehetett. <358