Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Baranyai Kálmán: A halál okának megnevezése és a halálozás alakulása Csorváson az utolsó 75 évben

BARANYAI KÁLMÁN: A HALÁL OKÁNAK MEGNEVEZÉSE ÉS A HALÁLOZÁS ALAKULÁSA CSORVÁSON AZ UTOLSÓ 75 ÉVBEN Ebben a tanulmányban egyrészt a halálozási ok megjelölésének a történetét mutatjuk be, másrészt annak a kérdésnek a vizsgálatával foglalkozunk, hogy a halálozási okok változása mennyiben volt hatással az elhaltak számának és arányának alakulására. A halál okának a felismerése, megjelölése maga is fejlődésen ment keresztül — még olyan kis időszakon belül is, mint amelyet most feltárni törekszünk. A megnevezés története sokoldalú problémát rejt magában, de itt, most azt a célt tűzzük magunk elé, hogy 75 év változásán, a tapasztalható eltéréseken keresztül megkeressük azt, hogy melyek azok a halálokok, amelyek egyrészt az elhalálozásnál döntő szerephez jutottak, másrészt a halálozás alakulása és az elhaltak száma és aránya között milyen összefüggés mutatható ki. Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, e sorok írója szükségesnek tartja, hogy köszönetet mondjon az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Statisztikai Tanszékének és a Magyar Jogász Szövetség Statisztikai Tudományos Munkaközösségének, személy szerint pedig dr. Kovacsics József tanszékvezető egyetemi tanárnak, azért a támogatásért, amely lehetővé tette a kutatómunka lefolytatását. Véleménye és tanítása szerint a közigazgatás számos nyilvántartása, kimutatása statisztikai jellegű feldolgozásra igen alkalmas, s így a társadalomtudományi, a szakjellegű, de különösen a helytörténeti kutatásnál eredményesen felhasználható. Ennek egyik példája szeretne lenni ez a tanulmány, amely módszertanilag a halotti anyakönyvek adatainak a felhasználhatóságát mutatja be. A halotti anyakönyv, mint forrás A XIX. század végén az anyakönyvvezetés államosítása igen jelentős vívmány volt: ezzel létrejött a közigazgatásnak egy olyan személyi nyilvántartása, amely az emberi élet legjelentősebb állomásait, mozzanatait rögzíti. Az anyakönyvvezetéssel párhuzamosan a Központi Statisztikai Hivatal is összegyűjti és feldolgozza a népmozgalmi adatokat, azoknak a statisztikai adatlapoknak az alapján amelyeket az anyakönyvvezető állít ki és küld meg a Hivatalnak. A helytörténeti kutatás számára elsődlegesen a közzétett statisztikai anyag szolgálhat forrásul: ezek a publikált adatok alkotják a helyi feldolgozás gerincét, vázát. Közelebbi elemzéshez azonban a kiadványokban találhatónál nagyobb részletezés szükséges, s ezért vagy a KSH-nál őrzött ún. ősanyag, vagy pedig az anyakönyvek feldolgozásával érhetjük el célunkat. A KSH ősanyaga a statisztikai titoktartásra vonatkozó törvényes rendelkezések és a vidéki kutatónál a távolság miatt sem hozzáférhető. Az eredeti anyakönyvek felhasználását ugyancsak tiltja a törvény, maradnak tehát forrásként a levéltári anyakönyvi másodpéldányok. Ezeket használtuk a kutatásnál, s az anyag jónak bizonyult, a Megyei Levéltárban hiánytalanul megtalálhatók voltak. <334