Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Banner János: Várak Békés határában

emlékeihez. Nem bögréket, baltákat gyűjtöttünk, hanem az őskor életének hiteles történeti okmányait. A békési várat nem az ásó tudománya tárta fel. Eddig félreértett helytörténeti irodalmi adatok, fel nem ismert kéziratos térképek alapos elemzése vezetett a nyomára éppen a múlt esztendőben. Sajnos, az irodalmi adatokat — helyszűke miatt — nem mutathatjuk be és még a térképekből is csak válogatott anyagot állíthattunk ki. De itt vannak a legfontosabbak. Azok, amelyek útbaigazítottak nehéz munkánkban. Farkas Jánosnak, a múlt század első éveiben készített térképe Békés belterületéről, a jól ismert „Kastély" eddig nem ismert sáncaival, árkaival. Ennek részletfényképe. A „Kastély" nagyított rajza — Fries Erzsébet nemrég közzétett munkája — a berajzolt zavaró jelenségek nélkül, és az 1955-ben készült katonai légi felvétel, amely hitelesítheti Farkas térképét. Ez a felvétel magáért beszél A hiteles rajz elemzése vezetett arra a megállapításra, hogy a honfoglalást megelőző időben épült szláv földvár átépítve lett Vata vára. A „Viharsarok" első központja. A tatárjárás alatt elpusztult vár helyén épült a Maróthy-család kastélya és a török hódoltság alatt, ennek a helyén a palánk. Mindez nem a véletlen műve volt. hanem a hely földrajzi energ ájában gyökerezett. Más helyen, sem a városban, sem a közvetlen környékén semmiféle erődítés nem volt a IX. század óta. De az nem lehetetlen, hogy az őskorban volt. Ezt a kérdést csak a leggondosabb, szakember vezette ásatás fogja eldönteni. Az elmondottak indokolják a kiállítás nem mindennapi címét és tárgyát s talán megmagyarázzák azt is, miért nem rendeztünk általánosabb jellegű régészeti kiállítást. Ismertetve a múzeum történetét, a kiállítás tematikáját, még van egy kötelességünk: köszönetet mondani azoknak, akik segítettek a munkámban. Köszönjük Tábori György múzeumigazgatónak, hogy felkért a munkára é? elgondolásunkban szabad kezet b ztosított. Az ő nevében is köszönjük Kovalovszki Júliának, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársának, a volt békési diáknak, a forgatókönyv elkészítését, a csabai tematika lényeges kibővítését, Fries Erzsébet művésznőnek az összes rajzokat, Petrovszki Pálnak a felíratok megírását, Juhász Irén múzeológusnak a kiállítás gondos rendezését, Asztalos Györgynek a régi és új technikai munkákat. Magunknak nem jár köszönet, de be kell vallani, örültünk, amikor alkalom nyílt arra, hogy a pátriában az első modern régészeti kiállítás létrejöttében közreműködhettünk. Űgv éreztük, tartoztunk ezzel. Reméljük, sikerült bizonyítani azt, hogy a cserép igazat mond, ha nem mi akarunk beszélni helyette. A kj állítást — a hetven éves hobby záró akkordjaként — ezekkel a gondolatokkal megnyitjuk. <290