Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Banner János: Várak Békés határában

múzeumokba vagy magángyűjteményekbe, azt még senki sem állapította meg, pedig hogy volt ilyen, azt a magunk egykori gyűjteménye is bizonyíthatná, ha nem csak a néprajzi része maradt volna meg. Ez a gyermekcipőben járó múlt kötelezett. Durkó Antal gyűjteménye 1945-ben nyílt meg. Vándorútján, születése helye után. két legfontosabb állomása a presbiteri terem, majd a bérházi bolthelyiség volt, míg végre a mai helyére került.: Fáradozása — amelyben az utóbbi időben Szász Lajos nyugalmazott igazgatóhelyettesnek is jelentős rész jutott — ha lassan is. de meghozta a köz javára szolgáló nemes gyümölcsét. Ma már Békés község népéé amelynek jobbágy elődeit 1793 után, mikor ez a ház épült, „megszaporított" úrbéri tartozás fizetésére kötelezte az uradalom, a békési krónikás. Somlyai Gábor szerint. (Emlékirat... 1894. 40. 1.) És ha köszönetet mondunk Durkó Antalnak az alapításért. Szász Lajosnak a segítségért, köszönettel tartozunk Békés Nagyközség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának is azért, mert belátva a múzeum népnevelő feladatának fontosságát, a községnek, a múlt században a templomokon kívül legnagyobb épületét, a restaurált műemléket a múzeum céljaira átengedte. Nem lehet tagadni, hogy ma az egész megyében ez a legszebb, legpatinásabb múzeumépület. De ez kötelez is! Ismerve a nagyközség végrehajtó bizottságának a kulturális haladást szívén viselő áldozatkészségét, meg vagyunk győződve arról hogy az első lépés után a második már a fejlesztés lehetőségének anyagi biztosítása lesz. Kívánjuk, hogy valóban így legyen, mert bőven akad tennivaló. És ebben bizonyára — szétnézve a lakások rejtettebb zugaiban — a község egész lakossága is segíteni fog. Legyen a múzeum valóban mindenkié. Köszönet illeti a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságát a tulajdonában levő várdombi bronzkori anyag kiállítási célra történő kölcsönzéséért. E nélkül ezt a kiállítást megrendezni nem lehetett volna. De — tudjuk, hogy kikapunk érte — nem lehetne ezt a múzeumot a békési egykori határ régészeti központjává tenni? Talán nem követtünk el etikai hibát, amikor a szerény kiállítás keretében munkatársaink és a magunk utolsó 20 évben végzett kutatásának gazdag eredményét summázva mutatjuk be. Ügy gondoltuk, arra hívjuk fel a figyelmet, amiről itthon, de a távoli hivatalos körökben is, sok szó esett eddig is, és bizonyára még nem hangzott el az utolsó. A békési egykori határban található várakat választottuk témául. Várakról beszélünk, de nem úgy, ahogy történészeink eddig beszéltek. Nem a helyrajzilag rosszul értelmezett békési várról szólunk, nem is annak még rosszabbul értelmezett külső várairól: Földvárról és a Kamuti Várról. Földvárt nem az eddig vélt helyén keressük, hanem távolabb, nyugat felé, Kiskamut mellett, de megmondjuk, hogy ezen a területen soha senki nem kutatott. A megye középkori története csak egy Földvárt ismer, de az nem a mi községünk területén volt és ma is ezt a nevet viseli. Az egymással határos — ma csak határrész nevekben élő — egykori falvak közt sehogy sem tudjuk elhelyezni, mert egyetlen írásos emlékünkben sem fordul elő. Karácsonyi nyomán abban a dombban reméljük megtalálni, amelyről a középkori Mető közelében levőként beszél, (Békés vármegye története. II. kt. 217. 1.) és ténképe is — bár hibásan négyszögletű — várat rajzol, éppen úgy. mint a Várdombnál. (Békés megye térképe 1550-ben.) Nyitott tehát ez a kérdés. A régész ásójára vár a feladat megoldása. Ügy látjuk, hogy egy olyan ásatás, mint amilyen a Magyar Tudományos Akadémia költségén a békési erdőben levő Várdombon hat nyáron folyt, ott is eldöntheti a kérdést. Annyi máris bizonyos, hogy nem volt sem az egyik, sem a másik soha a békési vár külső erődje, sem a török hódoltság korában, sem azelőtt. Nyoma sincs a Várdombon olyan leleteknek, amelyek ezt bizonyítanák. A korai bronzkor végétől a késői bronzkor elejéig (ie. 1700—1350) lakta ezt a (talán ezeket) a középső bronzkor embere, és a törzsi társadalom vezető rétege a körnvező falvaktól elkülönítve, vízzel körülvett erődítésekben, megkülönböztető padozott faházakban élte a maga jellegzetes életformáját. Bede László kiállított szintvonalas térképe szépen szemlélteti azt a két. emberkéz alkotta keskenyebb medret is, amely kétségtelenül a legrégibb, és az utolsó másfélszáz évben ásott csatornákat évezredekkel megelőzte. A bronzkor embere volt itt az első vízmérnök, aki nemcsak a <288