Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: A bánáti Zrenjanin. Riportúton Békéscsaba testvérvársában

Búcsú Zrenjanintól. Séta a korzón Ismerkedésre soha nem elég semennyi idő. Egy város csak akkor mutatja meg igazi arcát, ha sokszor és mindig hosszabban vallatjuk. Ha érdekel bennünket életének minden eseménye, s legkisebb mozzanat ugyanúgy, mint a több határra szóló. Így van ez Zrenjaninban is, a mi Békéscsabánk testvérvárosában. Minden találkozáskor újabb és újabb arcát mutatja, és ezek az arcok emlékeztetnek ugyan a már ismertre, de mégsem ugyanazok. Nem is lehetnek, mert minden város, Zrenjanin is fejlődik, él, növekszik és változik. Együtt halad az idővel. Amiről ebben a riportban szó volt, amit ezekből a sorokból megismerhetett az olvasó, az a hetvenes évtized kezdetére jellemző. Most ilyen a testvérváros, de fél év múlva, két év múlva már nem lesz ugyanez. Mint ahogy Békéscsaba sem... A búcsú ezért nem végleges, hisszük és tudjuk, hogy sokszor találkozunk még. Az utolsó séta a zrenjanini korzón, mindig izgalmas élmény. Hét órakor kezdődik a korzó, vagy kétezer fiatal sétál nem több, mint 100 méteres útszakaszon. Éppen olyan a látvány, mint a heringek a heringesdobozban. A fiúk sorfala között a lányok. Hangzavar, kiabálás, zsebrádiók bömbölnek. Aztán 9 órakor, mintegy varázsütésre, percek alatt felbomlik a nyüzsgő, nevető, kiabáló korzó, és kiürül az utca. Negyed 10-kor akár futóversenyt lehetne rendezni ott, ahol 15 perce még heringként torlódtak egymás mellett fiúk-lányok. Másnap este aztán a túloldalon lesz a séta. Hogy ki irányítja? Ki szervezi? Senki sem tudja. Jöo, magától. Tíz órakor a Bega-parti város aludni tér. Természetesen nem mindenki. A Vojvodina éttermében éjfélig játszik a zenekar és énekel a dizőz szláv románcokat. Édesen-búsan, szilajon. „Zsiveli" mondjuk poharainkat felemelve, és iszunk a testvérvárosok barátságára. A „Zsiveli" azt jelenti, hogy „éljen". Ha komolyan vesszük, tartalma szép, nemes, emberi. Már pedig a barátot mindig komolyan veszi az igaz, és őszinte ember. A Begán már a csillagok hancúroznak. Bukdácsol a sok kicsi fénypont, aztán egy szürke, nagy felhő végképp jóéjszakát kíván mindenkinek. <279