Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Krupa András: Fonó Tótkomlóson és környékén

tyma mysacima! (Marka, egyél azzal a lófoggal! Te meg azzal az egérfoggal!) Nagybánhegyesen a 20-as években már süteményt is adtak a tollfosztón. A kukoricaevés után következett a tánc. Amikor vége volt, elköszöntek egymástól. A szerelmesek párosan indultak el, a legények csoportosan, s énekkel búcsúztak, melyet a konyhában kezdtek el: Dobrú noc, má milá, dobrú noc, (Jó éjszakát, kedvesem, Dobre spi, Jól aludj, Nak sa ti snívaju o mne sny. Álmodj rólam szépeket.) A lányok megköszönték nekik: Dakujeme ván, chlapci, ze tak viete pekne spievat, a nám pekne zadakovat. (Köszönjük, fiúk, hogy olyan szépen énekeltek, és szépen megköszönitek az estét.) A kedves dallamok, a fiatalok búcsúszavai lassan enyésztek el a sötét téli éjszakában némán megbúvó falu felett. A fonás más szokásai A házasságkötés után a fiatalok nem mehettek a fonóba. Más, a házasélet szabályai kötötték őket. A menyecske el-elszaladt a barátnőjéhez fonni, azonban elsősorban a családi kötelékek, kapcsolatok irányították. Az asszonyok télen egésznapos fonóikat rendeztek. Igyekezni kellett a fonással, mert januárban már felállították a szövőszékeket, és szőttek, de ez a munka inkább egyedi volt. A legközelebbi rokonok, ángyok, jó szomszédok, barátnők, anyósok menyeikkel, jöttek össze, vitték a rokkát és fontak. Ott maradtak ebédre, vacsorára, amit a vendéglátó adott. A fonás közben kibeszélték magukat az asszonyok. Az etetés végeztével utánuk jöttek a férfiak, s kártyáztak, beszélgettek kilenc-tíz óráig. Rendkívül kedvelt téli szokás volt a szomszédok, rokonok esti látogatása (vecierke). Ezeken is fontak az asszonyok, s ha befejezték, hímeztek, (vysívali) horgoltak (hekTovali)

} foltoztak (piátali) vagy madzagot (motúzy) készítettek. A férfiak is foglalatoskodtak: kallantyúztak (kalantovali, drugali), kötőféket, köteleket, béklyót készítettek, seprűt, szakajtókat kötöttek, vagy felolvastak vallásos és világi könyvekből, füzetekből. Szerették a históriákat, a tréfás meséket, történeteket, rigmusokat. Legnagyobb sikerük a sikamlós eseteknek volt. — Ci viete totoka? (Ismeritek ezt?) — kérdezte a mesélő, és már mondta is: Uz je zima, uz je mráz, Nabili ma moja mai, Nabili ma s korbácom, Ze som spala s kurvácom. (Hideg van már, itt a fagy, Megvert engem az anyám, Megvert engem korbáccsal, Kurafi volt az ágyamban.) Tátszottak is, szívesen ugratták a fentlévő gyerekeket. Kérdi az egyik asszony a tizenkét éves lánytól: Ale, ty, Juca, sa nenahnevás, ac ti voTaco poviem? Ach, ni ver ja, preco by som. sa nahnevala? No tak ti poviem voTaco. Ty povedz to: Bohu otcu prisahám, ze sa nikdaj nenahneván. (Te, <255