Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Krupa András: Fonó Tótkomlóson és környékén

A tollfosztó A tollfosztó (páracke) a fonóka része, egyfajta rendezvénye volt, amit ugyanabban a házban ugyanazok a lányok tartottak meg, akik ide jártak. Ez volt tulajdonképpen a tisztán táncos fonók előtt a nyíltan is bevallott szórakozó este. Azért jöttek a tollfosztóra a fiatalok, hogy táncolhassanak (Za to sa slo na páracke, ze by bov tanec.). Ritka alkalom volt, évente egyszer vagy kétszer tartották meg, leginkább szombaton, megesett, hogy szerdán is. (Békéscsabán szombaton volt a tollfosztó.) Zöme a farsang idején zajlott le. Általában éjfélig, hajnali kettőig táncoltak. A tollat (egy cihányit) a háziaszszony adta, de csak jelképesen (len pre príslovia) vagy éppenhogy fosztottak (troska vytrcili) egy órahosszat. (Az igazi tollfosztást a felnőttek szervezték, akiknek sok tollúk volt, rokonokat, szomszédokat hívtak meg, és egész este fosztottak (párali). A tollfosztó két részből állt: a) a lányok közel egyórás tollf osztása, éneklése; b) a legények megérkezése után a közös tánc. A lányok körülülték az asztalt, a vánkoscihából (vankúsovy priesyp) az asztal közepére kiöntött tollból (piera) mindegyik tett maga elé egy kis csomót (gucka). Aki nem fért ide, a kemencepadkán szakajtóból (slamienok) fosztott. A kemény szárat (kostonke) a földre dobták, vagy kosárba gyűjtötték. A tollfosztás közben, ahogy ültek, sorban, mindegyik lánynak külön neki szóló nótát énekeltek. Legtöbbje név szerint egy legénnyel hozta kapcsolatba, s tréfás vagy csúfolódó volt. Ezt a dalt énekelték leggyakrabban: Tan dole, tan hore Bencsik Pálné Karkus Anna, 62 éves, Tótkomlós, 1970. Tan dole, tan hore, Tan sa vol'ac belie, Ten Palkó Bencíkov Dvanác volov zenie. (Ott lent, ott fent, Valami fehérlik, Ott Bencsik Pali Tizenkét ökröt hajt. Zenie jich, von zenie, Ved' jich von má komu, VecT mu tá Karkuska Vychovala zenu. Hajtja őket, hajtja, Hisz van kinek. H isz az a Karkusné Felnevelt neki feleséget. <245