Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Krupa András: Fonó Tótkomlóson és környékén

Opytaj sa Baláza, Skade voda nadráza, S malej Tise na velkú, Pre tú moju frajerku. Zvrtni ze sa deváíráz Ci siroky rubác más, Ci siroky, ci úzky, Posekám ho na kúsky. Co by si mi ho> sekav, Ked' si mi ho ty nedav, Ale mi ho mai dala, Ked' ma vydávaf mala. (Kérdezd meg Balázst, Hol csap ki a víz A kis Tiszából a nagyba, A szeretőm miatt. Kilencszer fordulj, De széles pendelyed van. Ha széles, ha szűk, Darabokra vágom. Miért vágnád te, Mikor nem te adtad, Az anyám adta nekem, Mikor ki akart házasítani.) A bánatos, szomorú dalt annak a lánynak énekelték, akinek a szigorú szülei nem engedték, hogy szeretőt tartson: Mamo moja, len ma enu máte Bogár Istvánná Pribelszky Katalin, 67 éves, Nagybánhegyes, 1970, Gíusto Mamo moja, len ma enu máte, Nikdaj ma veselú nevidíte, Len zdy smutnú. nikdaj ni veselú. Velmej vel'kom ziali opustenú. Jaj, beze moj, ver sem velkom ziali, Néma mna kto posanovaí ziadny, Ani doma, ani célom svete, Len som smutná, skade idem sade. Smutná sem ja, nikdaj ni veselá, Neman mojmu sreu potesenia. Len tak vednem, ako tá ruzicka, Od vetra, horúciho slniecka. A beteljesült, boldog szerelem éneke <40 (Anyám, csak egyedül vagyok, Soha nem lát vidámnak, Mindig szomorúan, soha nem vígan, Nagyon nagy bánatba belemerülve. Jaj, istenem, nagy bánatban élek, Nincs senki, aki megsajnálna. Sem idehaza, sem a nagyvilágban, Csak szomorú vagyok bárhova megyek is. Szomorú vagyok, soha nem vidám. Nincs vigasza szívemnek. Csak hervadok, mint széltől, Forró naptól a virág.)