Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Virágh Ferenc: Adalékok a kivándorlás Békés megyei történetéhez

lások után tértek vissza-vissza a kivándorlás tényére, ekkor vált a napi hírek folyamatos anyagává, s a statisztikai közlemények 1899-től mutatják ki összefüggően a szociális viszonyok ellen „lábbal szavazók" tömegét. Természetesen csak a hatóság tudtával távozottakra utalnak a statisztikai adatok. Elöljáróban megállapítjuk, hogy a kivándorlás mértékének alakulása és az érintett rétegek mozgalmi szervezettségének foka, mértéke között bizonyos összefüggés állapítható meg. Enélkül az összefüggés nélkül nem láthatnánk okát annak, hogy a nagyjából azonos körülmények között, egymáshoz közeli megyékben élő népesség más és más arányokban vándorolt ki. Ennek az összefüggésnek a létét látszik alátámasztani az, hogy a magasabb szinten szervezett, nagyobb mozgalmi intenzitást kifejtő tömeg saját erejébe vetett bizalma megrendültekor egy-egy döntő akció után (pl. 1906ban) felszökött a kivándorlók száma ott is (mint pl. Békés megyében), ahol addig kevesen fogták meg a vándorbotot. — Természetesen ezzel nem akarjuk kihagyni a számításból a hatóságok gáncs-akcióit, mint folyamatos tényezőt. Érdemes figyelmet szentelni az alispánnak a megyei közgyűlésen 1913 februárjában ismertetett jelentésére:

2 „Legerősebb volt a kivándorlás Békéscsabán, Endrődön és Tótkomlós községek területéről, tehát olyan helyekről, ahol vagy egyáltalán nincs nagybirtok, vagy nagyon megfogyatkozott a nagybirtokok száma, amennyiben azok az utóbbi évek folyamán nagy részben parcelláztattak. Feltűnik Gádoros község. Egész területe 3337 kat. hold, népessége 4003 lélek s' Csongrád megye felől csupa nagybirtok határolja, ebből a községből egyáltalán nincs kivándorlás. „Aligha csodálható, hogy az alispán ezt az alkalmat is megragadta a nagybirtok létének igazolására. Ellentétben következtetésével, a tájnak megtartó erő — más tényezők mellett elsősorban — a mozgalmi szervezettségből ered, ez a forrása a felismerésnek is, hogy van-e még, avagy nincs helyben perspektíva. A kivándoroltak pontos számának megállapítása szinte reménytelen vállalkozás. A jelentések adatai nem esnek egybe a statisztikával és viszont. Pl. ha összevetjük a statisztikai közlöny és az alispáni jelentés 1906-ra vonatkozó adatait 36 fő az eltérés.-'' Ugyanakkor több esetben előfordul, hogy az alispáni jelentés egy év múlva lerombolja az, előző évben jelentett számok pontosságának a hitelét.

4 A Békés megyei főjegyző 1914. március 31-én keltezett összesítése a községi elöljáróktól kapott tájékoztatás alapján kimutatja, hogy eltérés mutatkozik az útlevelet kapott és a ténylegesen távozottak száma között. Egyes esetekben az útlevelet kapottak végülis idehaza maradnak, mások pedig útlevél nélkül szöknek, így 1913-ban 39 fő távozott útlevél nélkül."' Máskor viszont a statisztika 278 Békés megyei kivándorlóról tud, a helyi sajtó pedig 434-ről.

6 Szintén a jelentések fenntartásos kezelésére int az a körülmény, hogy az alispán 1910 szeptemberében 76 kivándorlóból 53, és decemberében 180-ból 138 egyént tanulmányi utat tevőnek minősít.

7 Egy-egy ilyen nagyszabású tanulmányútnak Békés megyéből Amerikába vagy más területre nyoma lenne a sajtóban és egyébként is fennmaradna a híre. Szabó Ferenc az alispáni jelentések alapján végzett kiegészítő számítása szerint hatszázzal többen hagyták el a megyét másfél évtized alatt, mint amennyit a hivatalos jelentések feltüntettek.

8 <390