Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Krupa András: Öt élő Áchim-anekdota

tortént. — No, ha nem vállaljátok negyedéből, menjetek haza. Mentek is. Aztán az ottmaradottakkal beszélgetett Áchim, majd kinézett az útra, s küldte a béresét, hogy jöjjenek vissza. Nos, vissza is jöttek. Aztán magához hivatta az embereket: — Tudjátok-e, ti, akik negyedéből vállaltátok, hogy nem gondoltatok arra, hogy a szegénynek is kell keresni? Ti nem kapjátok meg a kukoricát, csak ők, mert ők csak harmadából akarták. Megjegyzés Szükségesnek tartottuk, hogy ebben az emlékszámban ízelítőt adjunk Áchim L. Andrásról szóló szlovák nyelvű békéscsabai népi hagyományból is, s különösen örvendetes, hogy napjainkban gyűjtött emlékekről van szó, akkor is, ha anekdoták. Olyan idős asszony mesélte őket, aki ifjú kortársként csupán tudattalan átélője volt Áchim küzdelmeinek, mozgalmának. Neki édesapja mondta el őket, aki kapcsolatban állt Áchimmal. A szőlőskerti (mai hivatalos nevén: erzsébethelyi) határban volt a tanyája, s félig-meddig idevalónak tartották Achimot is, hiszen gerendási tanyájára menvén — nem csak az anekdota szerint — szót váltott az itt élő osztályos társaival, elidőzött az itteni kocsmában. Történeti tény, hogy Áchim számtalan — sokszor durva — tréfa szerzője, végrehajtója volt, melynek egyik színhelye a gerendási tanyája. Erről életrajzírói is megemlékeznek. Ellenségei felnagyították, eltorzították és kiszínezték ezeket, s még Áchim életében felhasználták ellene a sajtóban, az országgyűlésen is. Két anekdota — az itt közöltek közül — valóban egy duhaj ember öncélú és kegyetlen tréfájának tűnik, holott mindkettőben Áchimé az erkölcsi igazság: a potyaleső borbély és a „más lovainak" méghajszólását eltűrő gazda kemény megleckéztetése. A híres emberhez, a nép vezetőjéhez dörgölődző és rajta élősködő Holuk és az írnokok csúffá tétele Áchimnak az uborkafára kapaszkodó, az urak szolgálatába szegődött alázatoskodó elemek elleni gyűlöletét is tükrözi. Mélységes igazságérzetét, demokratizmusát, a szegények ügyét őszintén képviselő Achimot mutatja be a megdöbbentő tanulságú ötödik anekdota, mely egyben a nép megosztásának szemléletes példázata is. Az anekdotákat Békéscsabán 1970. februárjában özv. Balázs Jánosné Botyánszky Mária 75 éves asszony szlovákul mondta el magnetofonszalagunkra. Közöljük az eredeti szlovák szöveget, lényegében szó szerinti, változatlan formában (csupán a zavaró szóelemeket hagytuk el) és a magyar nyelvű, tartalomhű fordítást. <188