Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 2. szám - Nagy Dezső: Az Áchim L. András-féle parasztmozgalom költészete
Harci induló is született ez évben a munkásak és parasztok biztatására „Fel a harcra!" címmel: „Fel a harcra! Fel munkások! Ti jogtalan rabszolgák! Álljunk ki a csatasíkra, Követeljük nép jogát! Bilincsekbe vagyunk verve. És ha meg nem mozdulunk, Örökre el vagyunk veszve, Sohse lesz nekünk jogunk! Mi! Kik létért annyit küzdtünk És oly sokat fáradunk, Nekünk csak szabadság kéne, S enyhítené bánatunk! Mi! Kik a föld rögös részét Lábainkkal tapodjuk, A szabadság letörlené Verejtékes homlokunk! Le tehát az akadállyal! Vívjunk meg a zsarnoksággal: S ha szabadságot nem ád? Majd meglátja; akkor lesz cudar világ!" L 0 Az 1906-os választások alkalmából, amikor a helybeli Bakos Mátyás sertéshizlaldás volt Áchim ellenfele, nagy korteshadjárat dúlt Békéscsabán, kegyetlen iróniájú kortesdalok kíséretében. Az ellenfelek emberei kifogyhatatlanok voltak a korabeli, népszerű dallamokra szerzett rigmusokból. Áchim lapja, a Paraszt Újság ezt írja: „Az utca hangzik a kortesnótáktól, egy párt itt mutatunk elő, mint a nép egyszerű fiaitól eredőket". 1 1 A lap főként az ellenjelöltet kigúnyoló kortesdalokat közli. Áchimra a korábbi választáson jól bevált és jól hangzó dalokat énekelték, azt már nem kellett közölni, mindenki jól ismerte Csabán, az előző választásról. (A János vitéz dallamaira:) „Én, a csürhések királya, Legeltetem nyájam. Nem törődöm mandátummal, Hej, más az én vágyam. Csaba népét kihizlalni, Ez volna az érdem, Minden emberért jutna egy Kitüntetés, érem! Olyan lenne minden ember, Mint disznóm a mázsás, Akkor lennél te is boldog, Csürhekirály, bolond Bakos Mátyás! Kukorica közt születtem, Ott szedtek fel engem. A disznókkal együtt éltem, Együtt nevelkedtem. Disznóim már érmet kaptak, Én is arra vágyok, Hej, pedig rám mit sem adtak, Ezért apellálok! Disznóság, hogy ennyi malac, S mindegyik egy mázsás; Ne hozzon egy mandátumot? Mi lesz veled, Szegény Bakos Mátyás?! (Ugyanarra a dallamra): „ ... Röfögni csak tudnék talán A disznóim helyett. De az urak közt helytállni, Biz, Isten nem lehet! Cucilista ákom-bákom Beletörne nyelvem. Engedjetek, hadd maradjak, Ölban az én helyem! Disznók között élhetek csak, Ott, hol annyi mázsás: Hadd maradjak, aki voltam, Disznó, s marha kupec Bakos Mátyás." 12* 179
