Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 2. szám - Nagy Dezső: Az Áchim L. András-féle parasztmozgalom költészete
NAGY DEZSŐ AZ ACHIM L. ANDRÁS-FÉLE PARASZTMOZGALOM KÖLTÉSZETE Áchim parasztmozgalma politikai jelentőségének értékelésében főként az utolsó másfél évtized hozott megbízható eredményeket. 1 A mi feladatunk most a mozgalom költészetének, folklórjának bemutatása. A századforduló parasztmozgalmainak gazdag, s mindmáig nem eléggé közismert folklóranyaga volt, amely főleg a választások idején lombosodott, terjedt és mindmáig hagyományként él a Viharsarokban. Az Áchim-mozgalom különösen gazdag e tekintetben. Ma az adatközlők emlékezetén kívül az Áchim szerkesztette, irányította lapokat használhatjuk forrásul. Nem feladatunk ezúttal az Áchim-mozgalom eseménytörténetének, fejlődésének áttekintése, erről a hozzáférhető irodalom részletesen szól. A mozgalom költészetének, folklórjának anyagai konkrét időpontokhoz és nevekhez kapcsolódnak. Ennek ruyomán sarjadtak és élnek ma is az emlékezetben, magyar és szlovák nyelven egyaránt. Achim L. András hívei a többnyire igen éles helyi politikai harcokban az agitáció, az érzelmi meggyőzés hatásos, eredményes eszközeit keresték, s ebben a korábban kialakult gyakorlatot követték. Elsőrendű harci fegyverük a kortesdal volt. A kortftdalok az alkalmi költészet számontartott anyagaihoz tartoznak. Nem esztétikai értékeik miatt jelentősek számunkra, hanem a bennük megnyilvánuló találékonyság, védő és támadó fegyvernek egyaránt alkalmazható hajlékonyságuk miatt. Ezek többnyire népdalszerű versek, melyeket képviselőválasztások alkalmával énekelnek, rigmusolnak az egyes szembenálló pártok kortesei a maguk jelöltjének dicsőítésére, az ellenjelölt kigúnyolására. Rövid, többnyire négysoros, nyelvben és gondolatokban egyszerű, párrímes, énekelhető versek, melyek szinte önkéntelenül teremnek valamely ismert népdal, műdal dallamára. Leggyakoribb közöttük a Kossuth-nóta alkalmazása. Eredetük visszanyúlik a 19. század húszas éveibe, mikor először vetettek nagyobb hullámokat a követválasztások, divatjuk egészen 1950-ig követhető, főként magyar településű, de nemzetiségi vidékeinken is. Egyik első költői megfogalmazásuk az eszmé-ről szól: 1903-ból „A magasban a csillagok felett, S a kis kunyhóban, ott is megleled. Friss szellő ez, mely jön-megy szüntelen, Ahol nyomor van, mindig ott terem. <176
