Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Eligazodás

Elnök, miután megállapítja a csoport megalakulását, ennek vezetőségébe a következő tagtársakat ajánlja: Hunya István elnök, Giricz András pénztáros, Gyuricza György jegyző. Farkas Mátyás, Szurovecz András bizalmi férfiak..." Helységünk az Ungár-korcsma. Az alakulásra sokan jöttek olyanok is, akikkel addig nem érintkeztünk. Jöttek nem hívott és nem kívánt .,vendégek" is. A szolgabíróság egy tisztviselője, Endrődről az egyik jegyző, egy rendőr és két csendőr. Ezek Takács József és Nagy József után eltávoztak. A gyűlés után ottmaradt emberekkel beszélgetve éreztem, sok a panasz. Ügy mondták el, hogy meg kellett értenem, tőlem várják az intézését. Legtöbb ilyen hirtelen nem várt kérdésre csak annyit tudtam biztatásul felelni: megpróbáljuk, mit tehetünk ... Szaporodtak a tagok. Halmozódtak a panaszok. Nemcsak a jövő végcélja vezette az embereket a szakszervezetbe, hanem a jelen apró bajai is. A közös érdek mellett sorakozott az egyéni érdekek, bajok száz és száz vegyüléke. Hamarosan a földmunkás szervezet lett az a nagy folyam, amely felé az apró napi bajok, óhajok, panaszok csermelyei csörgedeztek, még olyanok is, melyek kezdetüknél más irányban indultak, de a hivatalok merevségében megakadtak, elfordultak. A sokféle baj hozzám áradása hamarosan megismertette velem, mi a feladatom: Egyik a nagy közösségi feladat: irányítani az embereket óhajtott közös céljuk felé és segíteni apró napi bajaik elintézésében... Az alakulás után első vasárnap délután Nagy József, Polányi Máté és Gubuznai Géza legfiatalabb barátaim kijöttek a községből megnézni — mint mondták — életképes-e a csoport. Be is iratkoztak. És megígérték, megszervezik a község ifjúságát. Az idősebb kubikosokat, meg a vöröskatonákat nem lesz nehéz. De az ifjúságot a papok már szent ligákba csalogatják. Ezeket ki kell csalogatni a forradalmi szellem ellen szenteltvízzel, tömjénfüsttel fertőtlenített „szent" akolból. Beszélgetni nem sokat tudtam a két fiatallal. Sokan voltak körülöttem az érdeklődők. — Nagy látta kezdeti nehézségeimet, bíztatott: — Lesz ez még nehezebb is. Ez még csak az apraja. Amelyik szervező nem tudja együtt végezni a még csak kettős feladatot, az nem tudja összefogni a néperőt még akkor se, ha az fáradsága nélkül folyik össze. Na majd a tennivalók megmagyarázák, mit hogyan kell csinálni. Ha nem jól csinálod, elveszted az emberek bizalmát és nem özönlenek feléd, hanem elkerülnek. Így kell neked! Mondtam, a pártot próbáld szervezni. Azzal nem lett volna ilyen sokféle baj. Nade, ha már a szegénység maga elé állított, ne csüggedj. Nem vagy te sem csodagyerek, hogy gyakorlat nélkül mindent jól tudjál csinálni... Elgondolkodtam Nagy József ilyen biztatásán. Éreztem, a sok baj okozóját meg kell ismerni nekem is, társaimnak is. Mert, hogy Endrődön ilyen soli ember nem talál megélhetéséhez munkát, annak oka van. A sok elintézetlen panasznak is meg kell keresni az okát... És igaza lett Nagy Józsefnek: a feladatok oktattak, irányítottak. <107