Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Eligazodás

mint jó szónoki tehetséggel bíró vezetőket tisztélte. Remélte is, hogy azok még visszakerülhetnek a pártba. Egyik augusztus végi napon, hogy elmentem hozzá, letette az ócska lábbelit, amit éppen foltozott. Az orra hegyén álló szemüvege fölül rámnézett és kedélyesen mondta: — Na, most olyan híreket mutatok neked a Népszavából, amit bizonyára nem kifogásolsz — és elővett néhány Népszavát. — Amit bárki a helyzethez mérten helyesen tesz, mond, vagy ír, azt nem bírálom. Nagy bátyám. Ha az hiba, hogy nem a szavakból, hanem a tettekből állapítom meg mi az, amit a dolgozók javára, vagy kárára bármely párt vezetősége tesz, akkor e hibámért vállalom a felelősséget. — Szeretem Pista öcskös, hogy ilyen vagy. Ügy beszélsz, ahogy érzel, hát csak köszörüljük egymás agyát. Majd csak összesimul. Az enyém a megszokott lassú fejlődés, a tiéd a gyorsítás felé hajlik. Mivel végcélunk egy, a burzsoá társadalom tápláló gyökereinek elvágása, szükséges az elhajlások összesímulása. — Igazat mond, Nagy bátyám! a puhább, majd jobban hajlik. — Ez is igaz. A jövő majd megmutatja. Most nézzük a híreket. Vitatkozni lesz még időnk. Ez még aratás időből való, ni! Az a hír valósága, hogy az Orosz Vörös Hadsereg fölszabadította Ki jevet. — Nagyszerű! — mondtam olyan hangsúllyal, hogy fel is emelt a suszterszékről. — El ne szaladj! Ez még csak az egyik, hé! A másik ez, ni. Alig kéthetes a hír. Na, ülj le és nyugodtan hallgasd: Csicserin szovjet külügyi népbiztos táviratot intézett Teleki miniszterelnökhöz a törvényszék elé állított magyar népbiztosok megmentése ügyében. Na, helyesen érzem, hogy még Bokányi meg a többi munkásból lett vezetők visszatérhetnek a pártba? Meg az öreg Nyisztor. Mi? Legtöbbször őt emlegeted. — Nagyon szeretném. Nagy bátyám... A terror azonban még nem arra enged következtetni. Ami bennem a reményt táplálja, az az orosz forradalom győzelme. — A mi győzelmünk is! Nagy bátyám! ha ezek a hírek átmehettek az internáló táborok drótkerítésein, a börtönök vasajtóin, bizonyára megvigasztalnák az ott meggyötört, megalázott forradalmárokat... Nem maradtam tovább. Mennem kellett. A nagy örömhírt, ha világgá hangosan nem kiálthattam is, ismerős jó barátaimnak el kellett mondanom. * * * A jó hírek nagy hatással voltak rám. Felemeltebb fejjel, bátrabban jártam, beszéltem. Korombeli barátaim ugyan már megnősültek, a fiatalabb korosztályok még várták, mi lesz velük? Híre járt, toborozzák az ifjakat. Ez némi zavart okozott a volt vöröskatonák között. A békeszerződés értelmében azonban Magyarország csak az engedélyezett létszámig egészíthette ki hadseregét önkéntesekből. A békeszerződés többi pontja, ha csavarta is az endrődiek orrát, az hogy csak az katonáskodik, aki önkéntesként akar. Ez nyugtatóan hatott. Többszöri felszólításra sem akartak önként „fehérek" lenni, nemcsak a nincstelen volt vöröskatonák, de még olyan szülők 24 éven aluli fiai sem, ak'knek a hazából 10—20 hold földjük is volt. A hatóság behívópapírral kezdett toborozni. Engem már nem érintett az ilyen toborzás. Az öcsémnek és több olyan idősnek megküldték a behívót. Az öcsémnek és néhány barátjának megmagyaráztam a békeszerződés tartalmát és azt, hogy aki önkéntes nem akar lenni, ne jelentkezzen ... E csendes agitálásom segítette, hogy a haza fogalma tótágast állt az ifjúságban. Hogyan lehet az: a tavasszal, mikor berohantak a pulykatollas fehértisztek, csendőrök, azért vertek végig rajtuk, mert katonák voltak és ki akarták a hazából verni a cseheket, románokat? Most meg azért fenyegetik őket, mert nem akarnak katonák lenni? Volt már köztük olyan, akiben anyira kristályosodott a fogalom, hogy felismerte a különbséget a királyi, köztársasági, vörös- és <101