Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - Dr. Krupa András: Negyedi káposztatermesztők Csanádalbertin és Nagybánhegyesen

Köszönöm Obuch László, a TIT mezőkovácsházi járási titkárának nagybánhegyesi segítségét. Az 1., a 4. és a 6. kép a szerző felvétele A 2., a 3. és az 5. kép Takács Lajos tulajdona (Nagybánhegyes). Közzétételük hozzájárulásáért köszönetemet fejezem ki. JEGYZETEK 1. Nyitravármegye. Magyarország Vármegyéi és Városai. E. n. 593. p.: Az 1533-i dicalis összeírás szerint a nyitrai püspöké Negyed. A század elején 3170 lakosa van (Fényes Elek: Magyar országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapot ja statisztikai és geographiai tekintetben, Pest, 1837. II. köt. 332. p.), a század végére alig valamivel több: 3848 fő (Nyitravármegye ... 155. p.). 2. Karmacsi Bertalan: A káposztafélék termesztése. Bp. 1955. 6. p. 3. Lippay János: Posoní kert, 1664. Facs. kiadás: Bp. 1966. Második könyv. Veteményes kert, 120. p. 4. Tóth Béla: Magyar ritkaságok, Bp. 1899. 149. p. 5. Nyitravármegye, 576. p. Enyedi József A káposzta jelentősége a nép életében Hajdúhadházon (Enthnograpbia, 1962. 404—431.) c. tanulmányában idéz viszonylag korai, de szintén e tájra való adatot (424. p.), ám már a káposzta fogyasztásáról: „Egy 1603-ból ránk maradt feljegyzéséből olvashatjuk, hogy Thurző Szaniszló galgóci földesúr egyik 18 fogásos ebédjén a 12. fogás „szavanyúkáposzta tehénhússal" volt. .." Ugyancsak ő említi, hogy Apor Péter (1676—1752.) kiemelkedő erdélyi történetíró „a magyar gyomorba legillendőbb" ételnek nevezte a káposztát. 6. Bálint Sándor: A szegedi paprika, Bp. 1962. 124. p. 7. Fényes Elek i. m. 258. p. 8. Nyitravármegye, 310. p. 9. Bálint i. m. 124. p. 10. Karmacsi i. m. 12. és 24. p. 11. Nyitravármegye, 8. p. 12.1. m. 155. 13.1. m. 410. 14. I. m. 153. 15.1. m. 8. 16. Mezőgazdasági Lexikon, Bp. 1906. 17. Karmacsi i. m. 22. p. 18. A negyedi adatszolgáltatók egyrésze szerint: káposzta, a másik része szerint: kapuszta. Nyelvtudományunk a Vágót nyelvjárási határnak tekinti (1. Kálmán Béla: Nyelvjárásaink, Bp. 1966. 71—80.) a dunántúli és a nyugati palóc között. A Vág nyugati partján élő negyediek a dunántúli nyelvjárás attribútumai szerint beszélnek, de találunk náluk nyugati palóc elemeket is. Elsősorban a közösöket (é-zés, í-zés, -nyi főnévi igenévképző stb.) említhetnénk, de pl. a palóc melléknévi igenévképző, az -ó, -ő: savanyó, sűrő; vagy: az illabiális i: eszi — össze helyett — is megtalálható. A nyugati palóc Sókszelőeén mondják kapuszta. A Nyítrától keletre fekvő Martoson: káposzta; a csallóközi, tehát dunántúli nyelvjárásbeli Hódoson: káboszta; s ugyancsak e táji Izsapon: káposzta. L. Magyar Nyelvjárások Atlasza, a káposzta címszó. L. még: Horger Antal: A magyar nyelvjárások. 1934. 19. Karmacsi i. m. 13. és 75. p. 20. Bálint i. m. 46. p. 21. Karmacsi i. m. 177. p. 22. A XIX. sz. végén a káposztát hordó nagy hajót edénynek hívták. L. Nyitravármegye, 180. p. Ezt az elnevezést a ma élő idősebb adatközlők nem említették. 23. Eléggé elterjedt játékos babonás népszokás. Pl. Zagyvarékason „dinnyevetésnél leültek a földre, mikor elültették a dinnyét — mindegy, hogy asszony vagy férfi —, hogy olyan nagyra nőjön." Cs. Pócs Eva: Zagyvarékas néphite, Néprajzi Közlemények, IX. 3—4. Bp.. 1964. 144. p. Szokás volt vidékünk szlovák dinnyetermesztőméi is (éppen Nagybánhegyesről van adatunk róla). 77