Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - Dr. Banner János: Dr. Banner Benedek emlékének

után, joggal követelte meg a munkát fiatalabb tiszttársaitól. És ez a munka nemcsak az egyesület és múzeum napi teendőinek elvégzését jelentette, hanem a megkezdett saját tudományos munkának befejezését is. 1912-ben már kész volt „Adatok a nyitramegyei Ság község tótjainak tárgyi etnográfiájához" c. önállóan megjelent bölcsészetdoktori értekezés, a békési Drechsel nyomda becsületesen végzett munkájaként, s az év őszén a kolozsvári egyetem doktorává avatta Banner Benedeket is. Banner Benedekből akarta a temesvári múzeum kinevelni azt a tudományos tisztviselőt, aki — már megmutatott eredményei alapján is — alkalmas lesz a kaleidoszkóp tarkaságához közelálló délvidéki lakosság néprajzi anyagának begyűjtésére és feldolgozására. Ezért rendelték be 1914 júliusában a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége rendezésében megtartott kéthetes néprajzi és ősrégészeti tanfolyamra. A tanfolyam Bella Lajos megbetegedése miatt csak néprajzi volt, két előadóval. A nagy összefogó előadásokat, az általános néprajzot, a nagy műveltségű Seemayer Willibald, a magyar néprajzot — akkor legalaposabb ismerője — Győrffy István adta elő. Múzeumlátogatások, egyéni és társas kirándulások — inkább kisebb tanulmányutak — egészítették ki a tanfolyamokat. Szentendre és Esztergom templomainak, gyűjteményeinek és Bajót barlangi lelőhelyeinek tanulmányozása mindegyre jobban közelebb vitt ahhoz a célhoz, hogy a tanfolyam hallgatói — az egy Csallány Gábor kivételével, tanárok és tanítók — hasznos szolgálatokat tegyenek a magyar múzeumügy rájuk bízott részének, a néprajznak. Máramarosszigettől—Pozsonyig, Besztercebányától—Temesvárig, Kassától—Kolozsvárig itt volt mindenki, aki abban az időben — 1914 utolsó félig-meddig békés nyarán — vidéken és Budapesten a magyar néprajz szolgálatába szegődött. Életerős, dolgozni vágyó és tudó emberek, akik közül ma — rajtam kívül már — senki sem emlékezhetik vissza a magyar múzeumügy hőskorának utolsó tanfolyamára. Csak egy jellemzőt ebből a hőskorból. A 26 résztvevő között a sorok írója volt a legjobban dotált múzeumőr, mert Jászberény vámosától évi 500 korona tiszteletdíjat kapott. A többi 100—300 koronája vagy éppen ingyenes szolgálata még jobban mutatja, hogy mennyire elhanyagolt ága volt a magyar kultúrának a múzeumügy, és mégis élt, de csak a szolgálatába álló emberek lelkesedéséből. Dologi téren még rosszabb volt a helyzet egy-két hely kivételével, de ott sem voltak rózsás viszonyok. Sokat tanult az, aki azt a két hetet, addig szerzett tapasztalatai után komolyan rászánta. Nemcsak a kitűnő, rendszeresen felépített előadások és gyakorlatok, de a múzeum tudományos tisztviselőivel s az egymás közt lefolytatott baráti jellegű, egymás munkamódszerét megismerni törekvő beszélgetések — ha úgy tetszik: tapasztalatcserék — rendkívül hasznosak voltak, de — sajnos — inkább úgy kell mondanom, lettek volna, ha ez a tanfolyam nem pár nappal a sarajevói események árnyékában kezdődött és folyt volna le. A temesvári múzeum szeptemberre hiába várta vissza a tudásban meggyarapodott segédtitkárt. Banner Benedek már régen Kisjenőben katonáskodott, amikor Győrffy Istvánnak, a sági könyvről írt ismertetése (Néprajzi Értesítő, 1914:. 202—• 203. 1.) megjelent. A színes tollú embernek van egy-két meleg szava is az 236