Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - Dr. Banner János: Dr. Banner Benedek emlékének

Győrffy után én voltam a soros és ez hozott össze vele, az alig egy hónappal előttem szigorlatozóval, de ez hozta össze Banner Benedekkel is. Az először kitűzött témát — Vác települése — megváltoztatni kértem. De, hogy lássa, nem a munkától akarok megszökni — hiszen szakdolgozat nélkül nem lehet vizsgázni — azonnal elő is álltam a magam javaslatával. A nyarat úgy is otthon, Békésen töltöm és szívesen feldolgoznám a község népi építkezését. Ezen a területen — attól eltekintve, hogy Bartókiné minden népviseleti, népművészeti és lakásberendezési tárgyat régen összeharácsolt, és Pesten értékesített —• soha senki néprajzzal nem foglalkozott. Szót értettünk és én egyetemi dolgaim végeztével, 1909. június 29-én már beleírtam a dátumot frissen vásárolt rajzfüzetembe, megvettem a szükséges egyéb füzeteket, kölcsön kértem az Emperl Gyula lemezes, hat kazettás, harmonikás fényképezőgépét, és Banner Benedekkel együtt, hozzákezdtem a munkához. Nem az én érdemem, hogy belekapcsolódott, mert ha nem ébredt volna fel benne a szunnyadó érdeklődés, nem tette volna. Nem volt olyan utcája Békésnek, amelyiket be ne jártuk, és kevés olyan, ahol egy-két házat padlásával együtt meg ne néztünk volna. Délelőtt és estefelé dolgoztunk a terepen, hol a városban, hol a tanyákon, délután rajzoltuk a települési térképet, rendeztük a nyersanyagot, s mire vége lett a nyárnak, a két és félhónapos munka eredményeként, örömmel vittem az eljövendő dolgozat feldolgozásra váró anyagát Kolozsvárra. Én biztos voltam benne, hogy lesz szakdolgozatom, esetleg disszertációm, de biztos voltam abban is, hogy ő is megragadt a lépvesszőn s előbb-utóbb megtalálja a maga témáját, s tanári okleveléhez meg fogja szerezni a doktori oklevelet is. Valóban így is történt. 1909 őszén — tanári állást nem kapván — nevelőnek ment a Nyitra megyei Ságra. A kis falu néprajza megkapta és szorgalmasan gyűjtötte is a gazdag anyagot. . A „Banner nővérek", ahogy Seemayer Willibald később bennünket hívott, letették az első névjegyet a magyar néprajz kecskelábú asztalára. Csakhamar követte a második is, Ságról szóló értekezés képében, de már Temesvárról. A két névjegy csaknem egyidőben került a néprajz művelői elé, mert mind a kettő a Néprajzi Értesítő 1911. évfolyamában jelent meg. Így került egy kötetbe „A békési magyarság népi építkezése" és ,,A nyitramegyei Ság község tótjainak népviselete" (Néprajzi Értesítő, 1911. 183—196. 1.). Az első sikeres lépés utáni másodikat már a felgyűjtött anyag követelte. De ezt már a Délmagyarországi Történeti és Régészeti Múzeum Társulat 1911. április 23-án tartott XXVI. évi rendes közgyűlésén segédtitkárrá megválasztott Banner Benedek tanár tette meg, akit a Társulat múzeumában megkezdett tudományos munkája szinte kötelezett erre. Hogy ezért a munkáért évi 200 korona tiszteletdíj járt, negyedévi előleges részletekben, azon abban az időben senki se csodálkozott, mert csak kevés olyan múzeum volt, ahol ennél magasabb összeget jelentett a tiszteletdíj. Kevesebbet vagy éppen semmit annál gyakrabban. Több volt ebben a nobile officium, mint a díjazott mellékfoglalkozás, pedig dolgozni kellett érte. Dr. Berkeszi István főtitkár mellett nem lehetett nem dolgozni. Az az ember, aki Temesvár és a Délvidék művelődéstörténelmének több monográfiáját, iskolai, majd igazgatói munkája mellett készítette el lelkiismeretes kutatás, szorgalmas anyaggyűjtés 4« 235