Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 1. szám - Dr. Krupa András: Negyedi káposztatermesztők Csanádalbertin és Nagybánhegyesen
tító árvíz hatására meggyorsult a folyószabályozás és gátépítés, mely munkálatok 1897. végére lényegében befejeződtek. 1 3 A néphagyomány dátumkötődése a káposztatermesztés megindulásáról, ha összevetjük a korábban ismertetett adatokkal, nagy eltérést mutat. Mivel konkrét adatunk nincs sem a káposztatermesztés első lépéseiről (valószínűleg néhány évszázaddal korábbra tehetők, hiszen több, mint elgondolkoztató, hogy Fényes Elek ugyanannak a négy zöldségfélének, a fokhagymának, a vöröshagymának, a petrezselyemnek és a káposztának a negyedik, illetve a farkasdiak ,,nagv kereskedéseiről" ír, amit Lippay ..parasztveteménynek" nevez). sem arról, hogy miért éppen ezt a nagy árvizet tekinti a népemlékezet kiindulópontnak, csak következtetésekre vagyunk utalva: A talaj nyilvánvalóan előbb is adott volt. hiszen a megelőző árvizek, az 1813-as, valamint az ezt követő kisebbek (1856. 1876, 1888.) 1 4 a környéken megfelelő laza, televénydús iszapföldes talajt képezhettek. Azonban a folyó szabályozásával és a Vág környékén létrehozott állóvizek kiszárításával, feltöltésével a káposztának jó terület viszonylag rövid időn belül alaposan megnagyobbodott, véglegessé vált. tehát állandósult és biztonságossá lett a termesztés, sőt. a legkitűnőbb káposztásföldek itt alakultak ki! 1 5 Mindezek a tényezők előidézhették a korábbihoz képest intenzívebb, nagyobb volumenű és viharosabb ütemű fejlődést, melynek az emléke elhomályosíthatta, kitörölhette a megelőző termelési időszakot. A káposzta számára legalkalmasabb talai a kevésbé kötött, kövér és televény. dús homokos agvagtalai. ha elegendő nedvességet tart és nem hideg, vagyis jó táperőben levő. melegtermészetű, kiváltképp ártéri, kellő nyirkosságú. mélvfekvésű tápdús hordáiéktalai. Ezt mind a század eleji 1 6, mind a mai szakirodalom hangsúlvozza. 1 7 Ezért érthető, hogy a legtöbb káposztatermő düllő közel volt a folvóhoz és a községhez. A távolabbi határrészek kczül is alkalmas volt iónéhánv. mint pl. Batonya, de mind a locsolóvíz, mind pedig a káDoszta hazaszállítása nagy gondot okozott. A legtermékenyebb dűlőket tulajdonképpen a folyó alulról táplálta, ezek talaja szinte sohasem száradt ki. olyan vírmes volt: Érhát, Bakancs, Kurtagyűr, Dája, Tószád. Nádos. Csipkés, Malomszeg, Rakottyástó. (A dűlők nevének eredetére egyik adatközlő sem emlékezett már. csupán néhánvnak tudták elmondani Érhát: a Vág közvetlen közelében terült el, sokszor fakadt fel itt a víz. valószínűleg innen kapta a nevét. Kurtagyűr: a domb. a gyűr a dűlő kisebbik részét alkotta, a mélyebben fekvő sík terület volt a nagyobb. Mások szerint: röviddűlőt, féldűlőt jelent. Egy szólás is kapcsolódik ho?zá: Kurta anűr. hosszú lapos. Rakottyástó: a Vág szabályozása nyomán kubikgödrök maradtak a helyén, ezeket feltöltve lapos kaszáló keletkezett.) A kiváló tulajdonságok ellenére is a föld nagy szorgalmat, szívós kitartó munkát követelt a negyediektől. Rengeteg trágyát emésztett fel. de — az adatszolgáltatók szeint — a termíst is megadta. Nem egy gazda két termést is betakarított egy nyáron: Korán, márciusban csírosztatott rúzsakrumplit ültettek el, júniusban fölszedték, a földet utána megtrágyázták, megganajozták, felszántották, s beleültették a káposztát. Ha csak későn lehetett a krumplit elültetni, a földet előre jól megtrágyázták, és olyan ritka sorokba ültették, hogy közé férjen a káposzta is. 64
