Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - SZEMLE

az országos helytörténeti mozgalom egyik legszínvonalasabb kiadványa, a Nagy Gyula szerkesztette Orosháza története és Orosháza néprajza c. két vaskos kötet 1965-ben. A leletek időrendjében haladva az utóbbi három évben a rézkori bodrogkeresztúri kultúra népének hagyatéka a fiatalon elhúnyt kutató, Gazdapusztai Gyula kétegyházi ásatása során került elő 1967-ben. A harmincöt halomból álló sírmezőből hatot tártak föl. (Régészeti Füzetek, 1967. 9. old.) A középső bronzkorból, a mészbetétes edények népéhez kapcsolható ékszerlelet meghatározását, földbekerülésének körülményeit, az akkori társadalmi és gazdasági élet alakulását dolgozta fel Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze. (Arch. Ért. 1968. 206—209. old.). Az 52 darabból álló ékszerlelet 1964-ben került elő Kötegvánban egy agyagbánya területén. Az agyagbögrében bronztárgyak <csüngők) és gyöngyök voltak. Talán sír — esetleg kincsleletről lehet szó. Már maga az agyagedény is érdeklődésre tarthat számot, hiszen szerző megfigyelése szerint közelebbi párhuzamai nincsenek. A díszítőmotívumok és a lelőhely földrajzi helyzete leginkább a gyulavarsándi kultúra felé mutató kopcsolatokra utal, a későbronzkor első periódusának elejére. A korai vaskor kelet-európai népmozgalmaiban megyénk területének szerepével Gazdapusztai Gyula foglalkozott (Caucasian Relations of the Danubian Basin in the Early Iron Age, •— Acta Archaeologica XIX. 1967. 307—334. old.). Érdekes új megfigyeléseket közöl a tanulmány a Kárpátmedence és a Kaukázus térsége vaskori kapcsolatairól. Területünkről főleg a Dobez-Doroszló csoport értékeléséhez közöl értékes adatokat. Kiemelkedő jelentőségűek az időrend szempontjából ebben a korban a lószerszámok, segítségükkel sikerült az ie. 1300—550 közötti évek történetének időrendjét új alapokra fektetni. Gazdapusztai valószínűsítette, hogy a Kaukázussal való kapcsolatunk csak közvetett lehetett, s nem igazolható a kimmer bevándorlás sem. A szkítakort egyetlen lelőhely képviseli. Kardoskúton ugyanis Párducz Mihály későszarmata kori gödrök között szkítakorinak valószínűsíthetőt is talált. (Rég. Füz. 1968. 12. old.) A rómaikort megelőző kelta időszak kutatása Békéssámson területén hat kelta sírt eredményezett. Ásató L. Juhász Irén volt, a békéscsabai múzeum régészé (Rég. Füz. 1967. 3. old.). A megye rómaikoráról a legfontosabb új felfedezés az Alföldön végighúzódó éád'g rejtélyes eredetű árok, illetve sáncrendszer (Csörszárok. Ördögárok stb. néven ismeretes) építési idejének és céljának meghatározása. Megyénk területen Kötegyánnál végeztek hitelesítő ásatásokat a sáncon. Soproni Sándor, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze megállapította, hogy a Debrecen és az Alduna közti sáncszakaszon az árok a sánc keleti oldalán helyezkedett el, tehát a földerődítmény Észak, illetve Kelet felől jövő támadások ellen épülhetett, a Duna-Tisza közét és a Tiszántúlt védte. Szerkezete világosan mutatjá, hogy nomádok ellen készült. A sánc által határolt területet viszont a III—XI. század közötti időben teljes egészében csak egyetlen nép birtokolta, a szarmaták. Valóban, a szarmata lelőhelyek csaknem pontosan fedik a sánc határolta területet, tehát ők lehettek a hatalmas földerődítmény építői. A külső sáncot 322 után, a belsőt 358 után létesíthették. (Limes Sarmatiae, Arch. Ért. 1969. 43—52. o.) Megyénk területén újabb szarmata lelőhelyet 1967-ben Kardoskút-Fehértón találtak, a későbbi árpádkori település területén, valamint a Rákóczi Tsz földjén (ifj. Olasz Ernő, illetve Párducz Mihály, Rég. Füz. 1967. 8. old.). A rómaikori barbaricum Pannóniával folytatott kereskedelmi kapcsolataihoz viszont Gabler Dénes járult hozzá figyelemreméltó adalékokkal. (Terra sigillaták a Kelet-Pannoniával szomszédos barbaricumban. A barbaricum importjának néhány kérdése, Arch. Ert. 1968. 211—240. old.). Tanulmányában a terra sigillata edények szarmata területekre történt importját vizsgálta. Megyénkbe — a szarmata vidékek egyik legkeletibb részére — ez a csillogó, kemény csengésű agyagedény ritkán juthatott el. A lelőhelyek legnagyobb számban a Tisza vonalánál helyezkednek el, azon túl erősen ritkulnak. Vidékünkön Gyulán (a III. század első harmadában készült), Kötegyánban (Antonius Pius-Marcus Aurelius kori), és Dévaványán kerültek elő terra sigillaták. A megye avarkorának tisztázásához L. Juhász Irén . évek óta tartó kutatásai járultak hozzá. Orosháza határában a Béke 11 541