Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - SZEMLE

A falusi tulajdonviszonyokban végbement változások döntő hatással vannak a falu társadalmára. Hegedűs András — aki korábbi tanulmányaiban és vitacikkeiben amellett tör lándzsát, hogy a szocializmus viszonyai között a társadalom rétegeződésében a munkamegosztásé a döntő szerep — a mai falusi társadalmat a következő rétegekre látja bomlani: fizikai munkások az iparban vagy szolgáltatásokban — mezőgazdasági fizikai dolgozók (szövetkezetekben vagy állami gazdaságokban): szakmunkások, nagyobb szakismeret nélkül egész évben foglalkoztatottak, időszakosan foglalkoztatottak — értelmiségiek: vezető beosztásúak (tanácselnök, téeszelnök), nagyobb önállósággal rendelkezők (orvos, pedagógus), beosztott tisztviselők (tanácsi előadó stb.), rutinmunkát végző középvagy alapfokú végzettségűek (anyagkönyvelő, bérelszámoló). Ez a rétegezés nemcsak pontosabb magyarázatot adhat bizonyos társadalmi jelenségekre, hanem lehetővé teszi például a családszociológiai kutatások előbbrevitelét is, mert módot ad a családok újfajta tipizálására. Hegedűs és munkacsoportja a falusi családok következő típusait különböztette meg: téesz fizikai, bérből-fizetésből élő fizikai, bérbolfizetésből élő szellemi dolgozók, nyugdíjasok (homogén családok); tsz-ből és fizetésből élő fizikai, tsz fizikai és szellemi, fizetésből élő fizikai és szellemi dolgozók (heterogén családok). A mai falusi társadalom történetének külön izgalmas kérdése, hogy ebben a rétegződésben hogyan találták meg a helyüket a kapitalista falusi társadalom különböző rétegei (napszámosok, törpebirtokosok, valamint a közép- és gazdagparasztok). Válaszként — anélkül, hogy a több szempontú statisztikai analízist reprodukálni próbálnánk — hadd idézzük magát a szerzőt: „Ügy tűnik, mintha bonyolult és sokféle irányban hatni akaró cselekvések eredőjeként a régi rend 'felforgatása' nem valami féle 'Bosszúálló', hanem 'Igazságos Isten' műveként következett volna be, aki az elődök bűneiért nemcsak a dédunokákat, hanem még fiaikat sem bünteti, s hosszú évszázadok egyenlőtlensége után egyenlő startot kívánt volna biztosítani." A harmadik kérdéskör, amelyet Hegedűs András könyve részletesen elemez, a műveltség, a szaktudás és a kultúrértékek helyzete és távlatai a magyar faluban. Ez a probléma nemcsak a falu városiasodása s általában jövője szempontjából jelentős — amint arról a könyv záró fejezete győz meg bennünket —, hanem külön is érdekes a mezőgazdaság fejlődése szempontjából, mert jelzi a szakmai tudás terjedésének lehetőségeit és gátjait falun. És sürgető kérdés azért is, mert szorosan összefügg egy sor művelődéspolitikai intézkedéssel, szándékkal és célkitűzéssel: mint amilyen például a tehetséges munkás- és parasztgyerekek pályaválasztása, továbbtanulása, á'talában egyenlő művelődési esélye. A szerző — előbb vázolt koncepciójának megfelelően — hangsúlyozza: ,.A kulturális különbségek egyik fontos kiindulópontja az iskolai végzettség különböző foka, bár nagyrészt ezt már magát is kisebb vagy nagyobb mértékben, de meghatározza a falu társadalmi struktúrája... Ez a tény önmagában is azt bizonyítja, hogy mennyire nem szabad a műveltségi szinttel helyettesíteni a munkamegosztásban elfoglalt helyet mint fő struktúraképző dimenziót". Mi indokolja Hegedűs András új könyvének ennyire részletes taglalását —, holott közvetlenül Békés megyei vonatkozása nincsen is? Éppen ez a körülmény. A megyei helytörténet és honismeret e fórumán — nem először — arra szerettem volna ráirányítani a figyelmet, mennyire hiányos, mennyire kezdetleges és gyakran általánosságokba fúló lehet a honismeret, ha nem egészül ki a hazát alkotó társadalom mai viszonyainak megismerésével. Ügy tűnik, a honismereti munka túlontúl leszűkült egy vagy néhány vetület (a történet, a nyelvjárás) elemzésévé; holott a modern társadalomtudományok — a demográfia, a szociológia is számtalan aktuális kérdést tesznek föl, amelyekre csakis a szűkebb haza és táj aprólékos ismeretében lehet választ adni. Hegedűs András könyve — s a mai magyar faluszociológia — tele van bizonyításra vagy cáfolásra váró föltételezésekkel: a mai falu társadalmi rétegződéséről, a mozgások és változások irányáról, a falu iparosodásáról, a falusi irányítási rendszerek működéséről és így tovább. Ezeket a hipotéziseket a szociográfiai aprómunka kell ellenőrizze, s e szociográfiai adatgyűjtésnek a helyi honismereti csoportok és iskolai szakkörök kiváló bázisai lehetnének. Ez az egykori Viharsarok értelmiségéhez méltó föladat. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1970.) DR. KOZMA TAMÁS 537