Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - SZEMLE

révén inkább, mint egyéni vásárlás révén. Aligha tudnók vele elhitetni, hogy „olvasó néppé" lettünk, ezt már hosszú évek óta nem írhatjuk le ilyen könnyedséggel, legkevésbé az elmúlt években (1968—1969) megjelent helyzet-elemző tanulmányok és cikkek után, arról nem is beszélve, hogy újabb és újabb olvasómozgalmak indításával kell feltölteni az olvasók táborát. A levelekből sok mindenre derül fény, de sok minden szorul kiegészítésre egyéb kutatási területek eredményeinek fölhasználásával. így pl. tudjuk, hogy Kner Imre nem szakította meg kapcsolatait Szabó Dezsővel. A kötetben közölt levelekből sem ez derül ki, a tények is mást mondanak, annak ellenére, hogy e könyv körüli sajtópolémiában a téves és ellenőrizhetetlen, sőt Szabó Dezsőt — halála után 25 év múlva! — denunciáló állítások is megjelentek. Szabó Dezső később is nagy tisztelettel beszélt Kner Imréről, hisz ama kevesek közé tartozott, akik tudták, mitől ..szén" a szépnek mondott könyv. Tipográfiailag legszebb könyve, a Napló és Elbeszélések (1918) ugyancsak Knerék munkája. Később azért nem jelent meg Szabó Dezső mű a Kner nyomdában, mert azt az árat, amit Kner Imre a drágább kiszedés miatt kalkulált, Szabó Dezső nem fizette meg. ahogy mások sem. s ahogy Tevan Andor sem tudta Szabó Dezső műveit kiadni. noha nagyon akarta, mert a kért tiszteletdíjat nem tudta megadni, ahogy sok más kortárs írónak sem. Kner Imre kaDcsolata Szabó Dezsővel egyáltalán nem volt „rövid", noha alkatra igazán ég és föld választotta el őket s e különbség Kner Imrét kétségtelenül eltávolította többek közt Szabó Dezsőtől is. De ez csak akkor volna jelentős és figyelemreméltó, ha egyedülálló eset lenne. A levelekben maga Kner Imre íria meg többször is, hogy néhány embertől eltekintve senkit sem tudott vállalni fönntartások nélkül. Talán csak Móra Ferenchez fűzte zavartalan kapcsolat, amely lelki és szociális vonatkozásban csakúgy, mint általában a világnézeti azonosság értelmében egyaránt árnyékolástól mentesnek mondható. Oka pedig ennek, ugyancsak a levelek tanúsága szerint, az volt, hogy Kner Imre az embert és teljesítményét együtt, egyszerre és abszolút mértékkel mérte. Ez pedig a lehetetlen követelésével volt egyenlő. A levelekből, amiket a kiváló irodalomkutató, Elek László gyűjtött s látott el 45 oldalnyi jegyzettel, a kor úgyszólván valamennyi hazai társadalmi és kulturális problémájára pontos helyzetelemzést találunk. Ez a válogatás is arra int, hogy az egész Kner-levelezést ki kell adni, mert végre olyan forrásanyaghoz juthat az irodalom-, könyv-, nyomda- és társadalomtörténet, amelyben komoly felelősséggel nyilatkoznak meg az írók, a művészek, egyegy terület szakemberei s nem intim szerelmi ügyekkel, rosszindulatú pletykákkal jés irigységszülte rágalmakkal traktálják az utókort. E levelekben a gyűlölködő féltékenység, a klikkérdek csak elvétve áztatja vagy magasztalja a kortársakat, mert Kner Imre egyénisége ezt a „stílust" eleve kizárta a vele való kapcsolatból, tehát a levelekből is. Esszének, tanulmánynak is elmenne a kötet egyik-másik levele, amelyet írójuk egyáltalán nem a nyilvánosságnak szánt, stílusuk mégis valósággal lebilincselő. A kötet valóságos kincsesbányája az 1920—1944 közötti időszak történelmére vonatkozó adatoknak. Elek László jó kritikai érzékére, a kneri örökséget becsülni és értékelni tudó finom lelkületére vall az, hogy éppen ezeket a leveleket válogatta ki. Azokat, amelyek az adott körülmények között művelődéstörténeti szempontból a legfontosabbak és leghasználhatóbbak. Voltaképpen egy roppant izgalmas és tartalmi gazdagságát tekintve sokrétű párbeszéd ez a könyv, amelyben Kner Imre és kortársai — írók, költők, nyomdászok, történészek stb. — beszélik meg a magyar élet kérdéseit, bepillantást engedve a száz meg százarcú élet úgyszólván valamennyi területére. Kner Imre nemcsak a maga szűkebb szakmai területét, a nyomdászatot kísérte figyelemmel, nemcsak annak problémái érdekelték, hanem a rokon szakmák is, sőt látszólag távoleső kérdések iránt is, mint pl. a hasznos madarak irtása, a fészekrablások gazdasági következményei, a fák pusztítása, a fásítás szükségessége stb.. stb. íme egyetlen részlet, egy grafikusművészhez, Conrad Gyulához írt leveléből: „De az általános helyzet nagyon aggaszt. Mi lesz az országgal, mi lesz ezzel a szerencsétlen társadalommal, mi lesz a gazdával a 14 pengős búzaár mellett, s mi lesz a magyar agrárrendszerrel, amely kiuzsorázta a földet, és ezért nem éri el a magyar búza a háború előtti, az amerikaival versenyképes minőségét, de főként mi lesz a szegényemberrel, aki a nyáron annyit ha keresett nagy nehezen, ami pár hónapra 532