Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Jároli József: Adatok Orosháza 1744-1760 közötti össznépesség-számának alakulásához

ADATOK OROSHÁZA 1744—1760 KÖZÖTTI ÖSSZNÉPESSÉG-SZÁMÁNAK ALAKULÁSÁHOZ Az Orosháza 1744-ben történt alapítását követő másfél évtized egyik legkevésbé ismert fejezete a település történetének. Csak néhány, a mindennapokból nagyon kiemelkedő momentum maradt meg az utókor emlékezetében. Arról sincs pontos adatunk, hányan lehettek ekkor az orosháziak. Veres József mintegy hetven családra teszi az orosházi pusztára betelepülők számát.

1 Könyvéből tudjuk meg azt is, hogy a Zombáról elvándorolt magyar lakosság harminc családból állt, és Csabán telelve szaporodott fel az alapítók száma hetven párra. A Zombáról áttelepülők számát Hajdú Mihály névtani kutatásai is ennyinek tételezik fel.

2 Haan Lajos Békés vármegyéről írott könyvében még 1745-ben is hetven párról tud, és a lakosság számát 210 lélekben határozza meg.3 Ennyi tehát mindaz, amit az irodalom ismer. Dolgozatom e szegényes adatsor kiegészítését kísérli meg a korabeli Orosházára vonatkozó források kritikai elemzése révén. A község a megtelepedés harmadik évétől rendszeresen fizette a vármegye pénztára számára az országos adók mellett az úgynevezett háziadót. Az adó összegének megállapítására bizonyos időközönként összeírták a megye adóköteles lakosságát. Ezek az összesítések Gyulán, a Békés megyei Levéltárban megmaradtak. Az öszszeírások feltüntetik községenkénti bontásban az adózók neveit.

4 Az első „Conscriptio Domestica ...", amelyben már Orosháza is szerepel 1746—47-es keletű. A legközelebbi 1752-ben készült. 1754-ből ugyancsak fennmaradt a községet is tartalmazó háziadó összeírás. A háziadó összeírásokon kívül még két fontos forrást ismerünk. Az egyik a Veres József által közölt 1751-es taxa lajstrom,"

1 a másik az evangélikus egyház anyakönyve.

6 Az összeírások névanyaga a község adózó lakosainak neveit tartalmazza, azokét, akik annyi vagyonnal rendelkeztek, amely után már adókötelesek voltak. Azokról azonban, akik vagyoni helyzetük miatt nem adóztak a megyének, ezekből a forrásokból nem tudunk semmit. A szegény népesség számára a községi anyakönyv adataiból következtethetünk. Orosháza alapításakor evangélikus lakosokból állt, és a közsés anyakönyvét 1744. szeptember 3-tól kezdődően rendszeresen vezették. A három forrás névanyagának kigyűjtésével és összehasonlításával, a források pontosságának megállapítása melleit, a község össznépességének számára is következtethetünk. Az elemzés során 1744—60 között 875 olyan családnevet találtam, amelyek viselői a kérdéses korszakban a község lakói voltak. Tizenöt év alatt tehát hatalmas növekedés tanúi lehetünk. Mielőtt az elemzés fontosabb lépéseit elvégeznénk, egy terminológiai probléma tisztázása várat még magára. A források kritikai elemzésére a bennük szereplő névanyagot használtuk fel. A névanyag mögött azonban a kétféle forrástípus miatt családot, illetve jobbágy háztartást kell feltételezni. Az anyakönyv — akár a születési, akár a házasságkötési adatokat használjuk fel —, család meglétét tükrözi. „Családnak a mai statisztikai értelemben vett családot, a családmaíot nevezzük, szülőt gyermekével".

7 A háziadó összeírás és a taxalajstrom adataiból azonban az derül ki, hogy az adózók nevei mögött nemcsak a szűken vett családtagok élnek, hanem a család egy magányos tagja, özvegy szülő, a családfő testvérei, sőt zsellérek, szolgálók is. Ez esetben háztartásról van szó. „Föltétlen előnyben voltak azok a 512