Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Banner János: Időjárási adatok Békésről

helyi időjárást előre sejteni, és figyelték a hőmérőt, ami — ugyancsak családi hagyomány szerint — a „Fehér hattyú"-val együtt jelent meg a mocsaras téren, amelyen már régen állott a két templom és a „nagyház", de a közlekedés ősztől tavaszig nem tartozott a könnyű dolgok közé. A sárhajók még javában vitték a búzát, a szárazmalmokba az őrölni valót, ha éppen nem iskolás gyermekeket szállítottak. A barométer és a hőmérő az egészségüggyel együtt vonult be Békésre. Ismerve a családoknál megmaradt aprólékos feljegyzéseket, csak sajnálni tudjuk, hogy időjárásra vonatkozó feljegyzések nem maradtak meg, mert hogy voltak, abban — a sok egyébirányú kis cédulák tömege mellett — nincs okunk kételkedni. Talán egyszer még az is előkerül. Ugyanígy nem maradtak ilyen irányú feljegyzések veje és utódja, Benedicty József (1828—1894) korából sem. Annál többet hagyott ránk fia, Benedicty Gyula (1854—1939), aki 1888. július 1. óta rendszeresen vezette a meteorológiai feljegyzéseket. Neki köszönhetjük, hogy Békés azok közé a ritka községek közé tartozik, amelyeknek időjárási viszonyait az ő és fia, Benedicty József (1897—1961), majd özvegye Dobos Margit folytatólagos munkájában napjainkig ismerhetjük. (L. Légitör XV/1970. 1. szám. 9. o.) Szinte kis meteorológiai állomás épült ki — 18 évvel a 100 éves Meteorológiai Intézet megalakulása után — Benedicty Gyula — a gyógyszertárával azonos bolthajtású — szobájában, a laboratórium kertre nyíló ajtaja melletti falon — ott, ahol az első békési hőmérő helye volt — és az udvaron. Volt itt higanyos barométer, hőmérő, minimum—maximum hőmérő és szabadon álló esőmérő, persze csak a maga egyszerűségében, távol a rendszeresen felállított meteorológiai állomások felszerelésétől. (Az uradalmi „Nagyház udvarosa" volt a konkurrens, aki vályúban, „colostokkal" mindig ugyanannyi milimétert mért, mint az esőmérő.) A kis szobában, a Wertheim-szekrény tetejére kombinált állóíróasztalon feküdt, az első években csak vonalazott, később, a Drechsel-nyomdában készült, rovatos jegyzőkönyv. Heggel, délben, este, nap-nap után új bejegyzések gazdagították a jegyzőkönyv egyre szaporodó, gazdagodó adattárát, az adott időben lemért és pontosan beállított barométerről, a hőmérőről, felhőzetről, csapadékról. De kiterjedtek ezek a feljegyzések az esetleges égi tüneményekre — északi fény, üstökös, sőt földrengés stb. — is. Itt-ott egy-egy szomorú családtörténeti esemény is helyet kapott, pótolva a családi naplót. Nagy oka volt annak, ha egy-egy nap vagy esetleg hét adatai feljegyzés nélkül maradtak. Nem laikus ember feljegyzései voltak az adatok, hanem lelkiismeretes pontossággal vezetett meteorológiai napló megbízható részei, amelyek a Szegedi József Attila Tudományegyetem Éghajlattani Intézete könyvtárába kerülve, a legilletékesebb helyen gazdagítják Alföldünk, különösen a régebbi időből származó szegényes adatait. Feldolgozásuk — tudtunkkal — még nem történt meg. 1888. második felétől tehát pontos képet tudnak rajzolni a békési időjárásról. De mi volt azelőtt? Nem lehet arra gondolni, hogy ilyen pontos adatokat valaha is találni fognak, de nagy általánosságban tudunk legalább a kritikus esztendőkről, ha nem is mindennapi időjárási jelenségekről. Hogy ezek a feljegyzések kitől származnak, egyelőre nem tudjuk, de aligha tévedünk, ha a mindenkori békési községi jegyzők keze nyomát látjuk a sovány adatokban. Annyi bizonyos, hogy jó részük a levéltár irataiból került elő, gyengébb fogalmazásban. Soha senki sem hozta volna nyilvánosságra ezeket, ha Somlyai Gábor meg nem írja és Povázsay László — az első békési nyomdász — 1892-ben ki nem nyomtatja: Emlékirat Békés városának a legelső megülésétől kezdve az 1893-ik esztendő végéig címen „összeállított" 210 oldalra terjedő könyvecskéjét. Nem régen sikerült megállapítani, hogy ennek a munkának két kéziratos előz499