Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Krupa András: Adalékok három nemzedék női népviseletének változásairól a XX. században Tótkomlós környékén

Lányok népviseletben az első világháború idején (Pitvaros) roszokat és törülközőket. A rubác 4 szélből készült, egyszerűen összevarrták, a korcába madzagot (motúz) húztak, melynek derékban való jó megkötését minden lánynak külön meg kellett tanulnia. Az alsópendely fölé vették az alsószoknyát (sukha). A századfordulón és a század elején általános volt a flanell alsószoknyák (flanerovie sukne) viselete. Legtöbbször két-három ilyen szoknyát hordtak, anyaguk több színből álló (zöld-piroskék-lila stb.) kockás mintájú, de mindegyik szoknyának más volt a színösszeállítása. Ezek az alsószoknyák derekában (golier, opasok) elöl a bal medencecsonttól a jobbig nem voltak ráncbaszedve, csak hátul, míg lejjebb, hogy minél szélesebben hassanak, a szoknya felénél, körbe futott a ráncsor (grajz), ezért hívták őket grajzovie szoknyáknak is, még egy tréfás népdalban is helyet kaptak: Kyn sa ona k nemu súchala, Tri grajzovke sukne zodrala. ... (Míg a legényhez dörgölőzött, Három ráncos szoknyát koptatott el.) (Szudor Zsuzsanna, 64 éves) (A viseletnek akadtak túlzói is: volt, aki drótot fűzött körbe a szoknya alján, hogy mindenkinél szélesebb legyen a szoknyája!) Minden szoknyán elöl, hogy bele 488