Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Litauszki Tibor: Eredményes kísérlet a mezőkovácsházi járásban bázistevékenységi rendszer kiépítésére

ban. A népművelés irányításában nálunk is gyakran a „kerül, amibe kerül" szemlélet a meghatározó, természetesen a gazdasági irányítás az új mechanizmus bevezetése előtt sokkal nagyobb összegek felett döntött így. A népművelési döntéseknél ma sem törekszünk minden esetben a lehetséges döntési variánsok közül a társadalom számára legkedvezőbb variáns kiválasztására,

9 mind a helyi feladatok meghatározása, mind annak gazdasági szempontjaiban a próba-szerencse szemlélet a döntő. Pedig a célokat, feladatokat pontosan, konkréten kell meghatároznunk, figyelembe véve, hogy teljesítésükhöz több forma áll rendelkezésre, s a formák megválasztásában a nevelési intenzitás mellett van egy gazdasági szempont is, egy mérték, amelyet meghaladva gazdaságosan és színvonalasan, azon alul pedig nagyon drágán és eleve alacsony színvonalon lehet azt alkalmazni. Vegyük pl. a kiállításokat. A csak egy alkalommal hasznosított kiállítást — ha az tényleg kiállítás és nemcsak annak mondott kirakodás — csak nagyon nagy költséggel lehet megrendezni, ami egyrészt egy község számára elérhetetlen, s megfelelő gyakoriság nélkül a színvonal is alacsony lesz. A vándorkiállítások fogadása már nem számít helyben előállított kiállításnak. Ez a feltételezésünk tehát a feladatok konkrét, szolgáltatásszerű meghatározásának lehetőségével kapcsolatos, a formák megválasztásában gazdaságossági szempontokat is feltételez, s feltételezi, hogy megfelelő színvonal eléréséhez megfelelő gyakoriság is szükséges. Ezt a gyakoriságot egy község nem tudja biztosítani, s így járáson belül csak a több község egységes ellátásában kialakítandó munkamegosztással lehet a szükséges gyakoriságot biztosítani. A bázistevékenységi rendszer rugalmas, racionális szemléletű, korszerű szervezési ismeretekkel felvértezett irányító népművelőket, megfelelő eszközöket, tárgyi adottságot tételez fel. (Szállításhoz, gyakori utazgatáshoz gépkocsi, az információk cseréjének adminisztrációs lehetősége stb.) Járásunk is inkább a fenti feltételek igényével, mintsem lehetőségével rendelkezik, s ebből a helyzetből adódóan több buktatónk is volt. Viszont az köztudott, hogy kimutathatóan hasznos, ésszerű kezdeményezésekhez mindenkor könnyebben akad mecénás, mint a kétes kimenetelű vállalkozásokhoz. III. A községek tevékenységét a lehetséges kijelölés szempontjából gondosan tanulmányoztuk. A megbízást először a községi intézmények vezetőivel kontrolláltattuk. A kijelölt bázisokat két csoportba vettük: az egyik csoportba azok kerültek, amelyek már 1969-ben megkezdik tevékenységüket, a másikba azok, amelyek egy éves felkészülés után csak 1970-ben kezdik meg bázisfeladatuk teljesítését. A. bázisok kijelölésének szempontjai voltak: — Az adott ágazatnak legalább több éves hagyományai legyenek a községben. — Rendelkezzen a község a feladatok ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételek minimumával, mégha potencionálisan, jelenleg nem aktivizált módon. — Lehetőleg minden fontosabb népművelési területet, ágazatot foglaljon magába a bázisrendszer. A kísérleti időszak lejártával kiderült, hogy a kiválasztás első két szemponja helyes volt, a velük kapcsolatos tévedések az egyes községek helyzetének helytelen értékeléséből fakadt. A harmadik, mint kijelölési szempont téves, maximaiizmusra hajló, megalapozatlan döntéseket sugalló volt. A megfogalmazott gondolatot nem a kijelölésben kellett volna alkalmaznunk, hanem a távlati irányításban oly módon, hogy minden lényegesebb népművelési területre bázist kell kiépíteni, meg kell teremteni a bázistevékenység feltételeit. a) A Végrehajtó Bizottság által is megerősített kiválasztás szerint 1969. január 1-től végzett bázistevékenységet — a battonyai művelődési központ a zenei nevelés, a zeneiskolán kívüli zeneoktatás irányításában, a járás egyet456