Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Dr. Tábori György: A Békés és Csanád megyei szlovák festőasszonyok

domborúan ledöngölt föld, mely általában a kitéglázott gyalogjárdáig ér, ami a ház részének számít. A háziasszonyok nem szeretik, ha ezt a járókelők összetapossák, ezért figyelmeztetésül azt is befestik. Kevés vízbe sárgaagyagot tesznek és kevés fekete festéket kevernek hozzá, majd egy belémártott rongygyal z vechtom azt is elhúzzák, hogy a fal meszelése és festése közben az oda csepegett meszet és festéket eltüntessék ze bi tie kvancke ne bolo vidno.'

M Ez az elhúzás finom, apró, lágy meszelőmozdulatokkal történik, ügyelve arra, hogy ne maradjon csíkos az elhúzott felület. A vert- vagy vályogfalú ház lábazatát, ha a lakóház már öreg, az utóbbi években igen gyakran megújítják, sokszor téglából rakva. Ilyen esetben legtöbb ször már nem szürke festékkel, hanem másszínű, főleg olajfestékkel festik azt be. A téglafalon nehezebb az ujakkal való díszítőeljárás alkalmazása, azért azon elhagyják. De egyes asszonyok ragaszkodva a ház hagyományos díszítéséhez, legalább a lábazat oldalát és annak tövénél elfekvő első téglasort mintázzák. A díszítés így lassan lecsúszik a fal tövére, majd végi g eltűnik. Egy-két esetben látni a hagyományhoz való ragaszkodást olyan formában is, ha a lábazat minden része gondosan másszínű olajfestékkel van befestve, hogy az utcai bejárólépcsőt még mindig a régi díszítőmotívumokkal rajzolják tele (14. kép.). Az utóbbi esztendőkben a lakóházak faláról már szinte végképpen elmaradt ez a díszítő-eljárás, csak néhány ház vertfalú kerítésének az alján fut végig egy-egy ujjakkal rajzolt fríz (15. kép), máshol a hátsó „kisutcára" nyúló melléképületek tövét díszítik azért, hogy a járókelők ne tapossák le a fal tövét. Egyes asszonyok, akikről még nem kopott le végleg a hagyományok tisztelete, és a kompozíciókat megrajzolni már nem tudják, ha a ház elejének minden részét másszínűre is festik, de a faltövén elhúzódó egy téglasort a hagyományos szürkefestékkel festik be. Békés megye magyarok által lakott községeiben a lakóház lábazati részének ilyen módon való díszítése nyomokban fellelhető. így Békéscsabától 6 kilométerre fekvő Mezőmegyeren és a 11 kilométerre levő Dobozon. Mezőmegyeren való megléte arra a körülményre vezethető vissza, hogy a községet a múlt század vegén, főleg Békéscsabáról áttelepült szlovákok népesítették be, akik új lakóhelyükön is megtartották rég: szokásaikat hosszabb ideig, mint Békéscsabán, a városban lakó szlovákság. Doboz községnek 200 éven keresztül a feudális nagybirtokon sanyargatott színmagyar népe — a kczíég határának 5,6-a nagybirtok volt — hosszú évtizedeken keresztül főleg a békéscsabai piacokat látogatta, hetenkint kétszer. Így valószínű hogy a régen Békéscsabán látott falfestési mód Dobozon is meghonosodott. A két különböző etnikumú nép egymásra való hatása, egymás mellett való élésének folyományaként jelent meg Dobozon is a múlt század végén, pár ház lábazatán a szürke falfestés, és annak mintázása, de csak egyszerű geometrikus formában. Lukács Mihályné is „elhúzza" és „cifrázza" a falat ujjával „venyege-fekete festékkel, amíg nyers", Más asszonyoknak már csak emlékezetében él a fal ilyen módon való díszítése. Az egész elhúzási munkafolyamatot guggolva, de méginkább térdepelve po klaciací végzik. Végül a munkában használt edényeket, meszelőket és ecseteket elmossák és elteszik. j^gQ^j GYÖRGY 443