Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Szíj Béla: Orlai Petrich Soma munkásságának első szakasza

venes évek második felének irodalmában hanyatlást látott és általában nem hitt az irodalom nemzeti öntudatot tápláló szerepében. Különösen nem úgy, mint Orlai a történeti festészet eszmeiségének fontosságában. A különben sok vonatkozásban kitűnő kritikus és irodalomtörténész mintha féltette volna az irodalmat (és művészetet) a politikai mondanivalótól, mely szerinte a formai szépség kárára érvényesült. Eötvös Józsefnek a negyvenes évek közepétől megjelenő műveit (Falu jegyzője, Reform, Magyarország 1514.) minden bizonnyal olvasta Orlai. Mennyivel más politikai, társadalmi célkitűzéseket és megoldási kísérleteket láthatott ezekben, mint amilyenek voltak. A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra című műben, melynek első kötete akkor volt megjelenendő, amikor a II. Lajos című festmény készült. Orlai külföldi barátainak a negyvenes évek közepén készült Eötvös regényeket ajánlotta, minthogy valószínű számára is meggyőző erejűek voltak azok. Ha a Falu jegyzője volt az eszmei mondanivaló legkoncentráltabb megjelenése, akkor A XIX. század uralkodó eszméi ... az antipolus. Orlai következetesebb volt eredeti ideáihoz mint Eötvös. Ha kapott is jóindulatot Eötvöstől, mert kétségtelenül kapott, teljes szolidaritásra nem számíthatott. Pedig most erre lett volna szüksége, egyetérteni művével, a technikai bizonytalanságok ellenére is. A csalódás érzésével érkezett haza Münchenből. Festményét, amelyben oly sok művészi és anyagi erejét ölte, nem vásárolták meg, és még csak erkölcsi sikert sem hozott számára. Hogy keserűségét sokáig érezhette, arról külföldi barátainak hozzá írt leveléből értesülünk. Ök művészi hitébe vetett bizalmának megőrzésére kérték, s emlékeztették más előtte járó alkotók küzdelmeire. Szűkebb hazájában, Békés megyében maradt barátai segítségével kezdett újra munkához. A már korábban említett Bonyhai Benjámin portré-megrendeléseket szerzett számára Debrecenben. Először az egyházkerület főjegyzőjét, Fésűs Andrást és családját festette meg. Utána hosszú sora következett más helybeli megbízóknak. Annyira megnyerte tetszésüket, hogy kiállítást kellett rendeznie műveiből, s ott bemutatta II. Lajos-át is. A művet megvásárolták. Ügy tűnik, hogy a város, melyben alig három évvel korábban kimondták a Habsburgház trónfosztását, nagy megértést mutatott a nemzeti gyász e szimbolikus megjelenítése iránt, s el tudott nézni azon mesterségbeli bizonytalanságok felett, melyeket a pesti kritikusok annyira hangoztattak. Megbecsülésüknek országos nyilvánosság előtt is hangot adtak. A Magyar Hírlap levelezője többek között a következőket írta: „Sajnosan tapasztaljuk, hogy midőn a művész nálunk, oly idejét, szellemi és anyagi erejét egyenlően igénybevevő vállalkozásba vág . . . gyakran megtámadtatik. Műve, mely bár hibákkal bír is, de minden esetre a jövendő nagyság jeleit, bizonyságait hordja magán . . . kicsinylőleg becsméreltetik, minden tekintet nélkül arra, hogy mit várhatni a művész korától, minden tekintet nélkül arra, hogy egy történeti festmény kivitele körül tömérdek nehéz akadályok merülnek fel." Dicséri a mű kompozíciós erényeit, történeti hűségét, a kivitelt. Itt is hivatkoznak külföldi bírálatokra: „Ha a művelt külföld megvesztegethetetlen bírái nem törtek pálcát a művész tehetsége fölött, sőt annak hosszas gond és stúdiumok után produkált művét méltányos 411