Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Szíj Béla: Orlai Petrich Soma munkásságának első szakasza

utat a történelmi festészet megteremtéséhez, nem ért rá hosszabban időzni a kisszerű tartalmi és formai feladatoknál. (Bár van tudomásunk arról, hogy kisebb lélegzetű műveket is festett, nagyobbára Studium jelleggel.) Választása, hogy Bécsbe, s éppen Waldmüller iskolájába ment valamint nagy ambíciója, hogy történelmi festő legyen, nem volt indokolatlan. Marastoní pesti iskolája mindenképpen kisszerű és mechanikus lett volna számára. Mértani és díszítmény rajzokat, antik gipszek utáni másolatokat készítettek az alsó két évfolyamon, a felsőkön pedig gyakorlás folyt olajfestésben nevesebb mesterek művei, valamint természet után, ezenkívül építészeti és perspektivikus rajzoktatást kaptak. A műszaki rajz és a szorosabb értelemben vett képzőművészet határa szinte elmcsódott. Ezzel szemben Waldmüller, aki jóval szabadabb koncepciójú művész volt, igyekezett egyéni festői élmények alapján elindítani növendékeit. Nagy súlyt helyezett a természet utáni festésre, rajzra, s túl a technikai ismeretek tanításán, növendékeinek sorsát átfogóbb, messzebb ható perspektívákban is szemmel kisérte. Waldmüller most említett gondosságát Orlaival is éreztette, ugyanis 1847 októberében beadványt küldött a magyar országgyűléshez, amely Pozsonyban ülésezett, s az utolsó rendi országgyűlés volt, A beadvány tárgya Waldmüller saját megfogalmazása szerint: ,,A hazai (magyar) festészet felvirágoztatására irányult". Benne többek között a következőket találjuk: „Bécsben jó egypár fiatal embert gyűjtöttem magam köré, hogy művészeti oktatásban részesítsem őket. . . az az előrehaladás, melyet ezek a növendékek elérnek, valóban legcsodálatosabb és olyan tehetségeket fejleszt ki, amelyek sikere kétségbe nem vonható. . .". Zichy Mihályt, Hanély Ágostont, Orlai Petrich Sámuelt, Haán Antalt, Jakobey Károlyt említi Waldmüller, mint akik érdekében szólt beadványa. — Nem tudjuk lett-e eredménye, hogy tettek-e valamit a felelős magyar minisztérium illetékes osztályai, de amikor mérlegeljük a fiatal Orlai indulását és nagy ambícióit, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az István király életéből vett kompozíció készülése közben érte a pesti forradalom híre, minek előtte szemtanúja volt a bécsi forradalomnak. Mindezek új idők, eljövetele jeleként hatottak rá, s tovább hevítették nagy terveik realizálásában. Bécsi magyar művésztársaival pesti kiállításra készült, ahol a magyar festészet eredményeit szerették volna bemutatni, (köztük természetesen az István király életéből vett jelenetet is). A kiállítás terve a forradalmi es?mékkel szemben állók magatartása miatt meghiúsult. Majd közelebbről vizsgálni fogjuk, hogy kik lehettek ezek. Ugyanakkor 1848 júliusában Petőfi és Jókai lapjában az Életképek-ben szép értekezés jelent meg nemzeti művészetünk problémáiról és ezen belül fontos ismertetést nyert Orlai is. Szerzője Pap Gábor (volt pápai diák), bevezetésként megállapította, hogy nagy átalakulási folyamatot élünk, az európai áramlatok felettünk sem haladhatnak át nyom nélkül. Eddigi szerepünk a világtörténet színpadán csupán másodrendű volt, ha ki akarunk tűnni, az csak szellemi felemelkedés árán lehetséges, A szellemi élet egyik fontos megnyilvánulása az alkotó művészet. Ezek után szólt Orlairól, törekvéseit szoros összefüggésbe hozta a nemzeti művészet kialakulásának lehetőségeivel. Részletesen megírta, hogy első nagyobb művét az István király és 406