Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Szíj Béla: Orlai Petrich Soma munkásságának első szakasza

jelenkori problémák elmondására anélkül, hogy meghamisítaná a tényeket, az egykor történtek hangsúlyát a jelenben aktuális igazság tükrözése érde­kében fokozhatja, alakíthatja. Ebben a felfogásban Jókainak több roman­tikus hevületű regénye is megerősíthette. Éppen Jókaihoz fűződő kapcsolataival magyarázhatjuk, hogy a Délibáb című folyóiratban ki is fejthette művészi eszméit, írásba foglalható koncep­cióit. Igaz, ekkor már a nyílt reakció, illetve a megtorlás szelleme uralta a hivatalos művelődésügy szempontjait, s ő barátokat Jókain kívül csak az „óvatosan haladók", és a „megbékélést" hirdetők között talált. Következe­tességét azonban megőrizte, s képességeivel soha, még csak közvetve sem szolgálta az uralkodó házat vagy annak apparátusát. Inkább járta az előbbre jutásnak bonyolult útjait. Korán lépett terveivel képzőművészetünk színpadára, és nagyon sokat akart elérni. A Bach korszak viszonyai között festette a zsarnokság ellen tiltakozó képeinek zömét. Az akkori körülmények cseppet sem kedveztik törekvéseinek. — Később, a hatvanas évek végétől, amikor az állami mű­pártolás érdeklődéssel nézte a történelmi festészetet, megint csak nem az ő szenvedélyes hangú és heroikus formát kereső művészetére volt szűkség, hanem inkább arra, aminek ő antipólusa volt: a reprezentatív történelmi jelenetek bravúros formai megoldására. Azt a körülményt, hogy saját korában nem jutott nagyobb népszerűség­hez, fenti magatartásával magyarázhatjuk. Azt pedig, hogy a halála óta eltelt kilencven esztendő sem világított rá jobban érdemeire, egyszerűen azzal, hogy nem akadt kutató, aki teljes érdeklődéssel és megértéssel nézett volna feléje. — 1969-ben Petőfi halálának 120. évfordulóján egykori diák­városa Pápa rendezte meg emlékkiállítását. Az érdeklődés ezzel újból feléje fordult. Ez a tanulmány is emlékének ébresztését és való érdemeinek meg­világítását tűzi célul. 1822. október 22-én született Mezőberényben. Édesapja csizmadia volt, nagy családot nevelt, nyolc gyermeke közül Soma végzett magasabb isko­lákat. Mezőberény, Szarvas, Sopron, Pápa jelentették a tanulás korai állo­másait. Röviddel azután, hogy túljutott ezeken, Bécsbe ment és megkezdte képzőművészi stúdiumait. Érdeklődési és tevékenységi körének kialakulása szempontjából a bécsi tanulmány utat megelőző időszak is fontos. Sopron­ban a költészeti és szónoklati osztályokat végezte. Iskolatársai közt voltak Pákh Albert, Lantay Sándor, Salkovics Károly. Fokozott érdeklődést mu­tattak az irodalom iránt, s a soproni iskolában sok lehetőség adódott ezen igény kielégítésére. Iskolai szünidejét Salkovics Péter tagosító mérnök csa­ládjánál, (Károly szüleinél) töltötte Vas megyében, Ostffiasszonyfán. Ro­koni szálak fűzték hozzájuk, Orlai édesanyja Salkovics Karolin volt, leánya annak a Salkovics Pálnak, aki testvére volt Petőfi Sándor apai nagyanyjá­nak, Petrovics Tamásné szül. Salkovics Zsuzsannának. Ezzel Orlainak Pető­fihez fűződő rokonságát is ismertettük. Tizenhatéves korában (1839-ben), a már említett vakációban ismerkedtek meg, s a nyarat együtt töltötték. Petőfi Orlaihoz írt versében örökítette meg a találkozás emlékét. Ostffi­asszonyfáról együtt mentek vissza Sopronban, ahol Orlai folytatta iskoláit, Petőfi pedig anyagi támogatás hiányában beállt katonának. 402

Next

/
Oldalképek
Tartalom