Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 3. szám - Szíj Béla: Orlai Petrich Soma munkásságának első szakasza
jelenkori problémák elmondására anélkül, hogy meghamisítaná a tényeket, az egykor történtek hangsúlyát a jelenben aktuális igazság tükrözése érdekében fokozhatja, alakíthatja. Ebben a felfogásban Jókainak több romantikus hevületű regénye is megerősíthette. Éppen Jókaihoz fűződő kapcsolataival magyarázhatjuk, hogy a Délibáb című folyóiratban ki is fejthette művészi eszméit, írásba foglalható koncepcióit. Igaz, ekkor már a nyílt reakció, illetve a megtorlás szelleme uralta a hivatalos művelődésügy szempontjait, s ő barátokat Jókain kívül csak az „óvatosan haladók", és a „megbékélést" hirdetők között talált. Következetességét azonban megőrizte, s képességeivel soha, még csak közvetve sem szolgálta az uralkodó házat vagy annak apparátusát. Inkább járta az előbbre jutásnak bonyolult útjait. Korán lépett terveivel képzőművészetünk színpadára, és nagyon sokat akart elérni. A Bach korszak viszonyai között festette a zsarnokság ellen tiltakozó képeinek zömét. Az akkori körülmények cseppet sem kedveztik törekvéseinek. — Később, a hatvanas évek végétől, amikor az állami műpártolás érdeklődéssel nézte a történelmi festészetet, megint csak nem az ő szenvedélyes hangú és heroikus formát kereső művészetére volt szűkség, hanem inkább arra, aminek ő antipólusa volt: a reprezentatív történelmi jelenetek bravúros formai megoldására. Azt a körülményt, hogy saját korában nem jutott nagyobb népszerűséghez, fenti magatartásával magyarázhatjuk. Azt pedig, hogy a halála óta eltelt kilencven esztendő sem világított rá jobban érdemeire, egyszerűen azzal, hogy nem akadt kutató, aki teljes érdeklődéssel és megértéssel nézett volna feléje. — 1969-ben Petőfi halálának 120. évfordulóján egykori diákvárosa Pápa rendezte meg emlékkiállítását. Az érdeklődés ezzel újból feléje fordult. Ez a tanulmány is emlékének ébresztését és való érdemeinek megvilágítását tűzi célul. 1822. október 22-én született Mezőberényben. Édesapja csizmadia volt, nagy családot nevelt, nyolc gyermeke közül Soma végzett magasabb iskolákat. Mezőberény, Szarvas, Sopron, Pápa jelentették a tanulás korai állomásait. Röviddel azután, hogy túljutott ezeken, Bécsbe ment és megkezdte képzőművészi stúdiumait. Érdeklődési és tevékenységi körének kialakulása szempontjából a bécsi tanulmány utat megelőző időszak is fontos. Sopronban a költészeti és szónoklati osztályokat végezte. Iskolatársai közt voltak Pákh Albert, Lantay Sándor, Salkovics Károly. Fokozott érdeklődést mutattak az irodalom iránt, s a soproni iskolában sok lehetőség adódott ezen igény kielégítésére. Iskolai szünidejét Salkovics Péter tagosító mérnök családjánál, (Károly szüleinél) töltötte Vas megyében, Ostffiasszonyfán. Rokoni szálak fűzték hozzájuk, Orlai édesanyja Salkovics Karolin volt, leánya annak a Salkovics Pálnak, aki testvére volt Petőfi Sándor apai nagyanyjának, Petrovics Tamásné szül. Salkovics Zsuzsannának. Ezzel Orlainak Petőfihez fűződő rokonságát is ismertettük. Tizenhatéves korában (1839-ben), a már említett vakációban ismerkedtek meg, s a nyarat együtt töltötték. Petőfi Orlaihoz írt versében örökítette meg a találkozás emlékét. Ostffiasszonyfáról együtt mentek vissza Sopronban, ahol Orlai folytatta iskoláit, Petőfi pedig anyagi támogatás hiányában beállt katonának. 402