Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 3. szám - Szíj Béla: Orlai Petrich Soma munkásságának első szakasza
ORLAI PETRICH SOMA MUNKÁSSÁGÁNAK ELSŐ SZAKASZA Történelmi festészetünk úttörő mesterét tiszteljük Orlai Petrich Somában. Életművének létrehozása közben hathatósan segítette azt a nagy átalakulási folyamatot, melynek során festészetünk eljutott a bidermeier kisszerű tartalmi és formai problémáitól az egész nemzet sorsát érintő, tehát kommunálisabb érdekű, egyben formai szempontból is összetettebb művészet területére. A negyvennyolcas szabadságharcot megelőző évek feszültséggel és reményekkel telt légkörében indult. Együtt Petőfivel, akinek második unokatestvére volt, együtt Jókaival, mindkettővel közösen tanult Pápán, s tágabb értelemben együtt indult a reformkorszak legfiatalabb nemzedékével. — Művészi kibontakozása és elmélyülése viszont az elnyomás idejére esett, amikor még fokozottabb felelősség és hivatástudat hárult művészeinkre. Az elbukott és hitevesztett nemzetet a hősi múlt eredményeinek felidézésével kellett kitartásra bírni. Festményekkel, mint messzehangzó példabeszédekkel arra figyelmeztetni, hogy mindig harcot kellett vállalnunk az elnyomás ellen, s nemzeti létünket csak a közösségi szempontok érvényesítése árán tudtuk megőrizni. Bátran elmondhatjuk, hogy aktívan és tudatos elkötelezettséggel állította művészi készségét nemzeti célok szolgálatába. Ez a nagy cél szinte már gyermekkorában megfogamzott lelkében, s élete végéig hű maradt hozzá. Ezért is vizsgáljuk fokozott figyelemmel elindulását, művészi kibontakozásának mikéntjét, azokat a megújulást tükröző kísérleteit, melyekkel a heroikus tartalmú mondanivalóhoz keresett megfelelő új formanyelvet. Nem téveszthetjük szem elől, hogy úttörő volt, azon elsők egyike, akik előtt alig voltak példaképek, akikre alig hathattak magyar mesterek. Vagy magukra utaltan kellett megoldaniuk tartalmi és formai problémáikat, vagy idegen mesterek szemléletét kellett a nemzeti tárgykör megfogalmazásánál segítségül venniök. Tehát mindenképpen nehezebb volt feladatvállalásuk, s ennek megfelelően eredményeik is szerényebbek lettek. Történelmi festészetünk ismertebb mesterei Madarász Viktor, Székely Bertalan később indultak, később léptek a kibontakozás útjára. Ez az időbeli eltérés nagyon jelentős volt akkori viszonyaink között. S már az ő felléptükkor, (a múlt század ötvenes éveinek végétől), érezhető volt Orlainak és úttörő-társainak hatása. Orlai 1851-ben állította ki nagyméretű történelmi vásznát, a II. Lajos holttestének feltalálását. Ha bírálták is sokan a képet, mégis nagy figyelmet szerzett vele történelmi festészetünknek, megmutatta, hogy ha 400