Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - SZEMLE

legalább a fele szorosan kötődik megyénkhez, közel 3 évtizede itt gyűjtött hagyományokból íródott; lépten-nyomon szembeötlenek az orosházi, dévaványai, gyulai, geszti, csorvási, kondorosi stb. vonatkozások. (Magvető Könyvkiadó, 196S.) *** A Makói Városi Tanács és a Kossuth Könyvkiadó közösen jelentette meg a negyedszázados évfordulóra a Makó, az első felszabadult magyar város c. tanulmánykötetet, Tamasi Mihály szerkesztésében. A közel 300 oldalas munka négy szerző alkotása. Erdei Ferenc magvas várostörténeti áttekintése után 1918-tól 1945 nyaráig kapjuk meg benne Makó múltjának feldolgozását, Tamasi Mihály, Oltvai Ferenc és Polányi Imre tollából. A kötetet Békés megyei aspektusból több mozzanat teszi jelentőssé. Általában véve az, hogy Erdei Ferenc több évtizedes vizsgálatai alapján Makót sok szempontból a fejlettebb alföldi mezővárosok típusának tekintjük, s lépten-nyomon Makóhoz mérjük a megyénkben nagyobb települések gazdaságitársadalmi fejlődését. Erdei Ferenc tanulmánya nagyon fontos megálapításokat közöl a Viharsarokról általában is. Ütmutató számunkra, amit a makói agrárfejlődésről, a mezővárosi paraszt-polgári arculatról, Makó ellenzékiségének gyökereitől és formáiról megállapít. Az 1918—1944 közötti gazdasági-társadalmi és politikai élet egységbe fogott, színvonalas vizsgálata a másik három szerző öt tanulmányában történik meg. Ez eddi* az egyik legrészletesebb és leg használhatóbb (bár a gazdaságtörténet irányában még erősen bővíthető) kép, amit egy alföldi város Horthykorszakbeli történetéről kaptunk, s ez önmagában is fontos eredmény. A kötet jelentős érdeme, hogy sémák helyett következetesen a nagyon izgalmas és jól kimutatható helyi sajátosságok, főként a makói politikai árnyalatok, csoportosulások adatgazdag és reális rajzára törekedett. Szélesen és helyesen ertelmezi a város 1944 előtti demokratikus, baloldali erőinek körét. A felszabadulástól 1945 nyaráig terjedő hónapok bemutatását elnagyoltabbnak, helyenként frázisosnak érzi az olvasó. (Makó. 1D69.) *** Eddig csak néprajzi szempontból kutatott, téma üzemszervezet-történeti vizsgálatára vállalkozott Heckenast József: Szövetkezések a századforduló paraszti gazdálkodásában c. könyve. Igyekszik feltárni mindazokat a közös munkavégzésre és szövetkezésre irányuló paraszti törekvéseket, amelyek 60—80 évvel ezelőtt a mai termelőszövetkezetek bármily kezdetleges előképeinek. csíráinak tekinthetők. A szerző sokoldalúan bontja ki a paraszti családi munkaerőgazdálkodás, a társas munkaformák fő jellemzőit, eredményei mindenképpen további kutatásokra ösztönöznek. Megyénkből Békésszentandrásról, Nagybánhegyesről, Orosházáról és Tótkomlósról jutott néhány adatszolgáltatótól eredő adatokhoz. A kötet hézagpótló témaválasztását elismerve az a véleményünk, hogy az ország egész területe helyett egy tájegység vagy még szűkebb terület behatóbb vizsgálata meggyőzőbb eredményt hozhatott volna. A szépen felépített elméleti vonalvezetés igazolása a jelenleginél jóval több tényanyag összegyűjtését kívánja meg. Sajnálatos, hogy a szerző nem ismeri és nem használja Nagy Gyula: Társaságban cséplés Orosházán (a Szántó Kovács Múzeum Évkönyve 1960. 448—496.) c. tanulmányát, amely e téma szempontjából alapvető volna. Heckenast József munkája általában felveti a paraszti gazdálkodás történeti vizsgálatának mielőbbi megyebeli elkezdését. (Mezőgazdasági Kiadó 1969.) A tiszteletadás hangján emlékezünk meg végül Gazdag László: Útitársunk a térkép c. pompás kiállítású, úttörő kézikönyvérő! A néhány éve tragikusan elhúnyt, tehetséges, vasszorgalmú kutató az eddigi legteljesebb és legkorszerűbb magyar népszerű térképészeti szakmunkát alkotta meg ezzel. Kéziratát Bendefy László rendezte sajtó l'.á. Gazdag László félbemaradt életművé nek, megjelent publikációinak igen jelentős része megyénkhez kötődik. Az orosházi oiúzeum 1960-as évkönyvében látott napvilágot forrásértékű tanulmái.„'a a Maros régi vízfolyásairól és elhagyott medreiről; az Orosháza története c. monográfiában jelent meg Orosháza térképezés-története i2. kitűnő dolgozata, a Battonyai Füzetek számaként Battonya régi térképeiről írott példás munkája. Végeredményben ő Kezdte el az egyes településekre és tájegységekre terjedő térképezés-történeti feltárásokat. Tervei között szerepelt Gyula és Békéscsaba környékének ilyen szempontú feltárása is. Mostani könyve a tőle megszokott igényességgel és gondossággal készült és sokáig forgatott kötet lesz. (Gondolat Kiadó 1969.) DR. SZABÓ FERENC 369