Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - SZEMLE

Felelőtlen dolog lenne minősíteni a kötet anyagát anélkül, hogy a javaslatok gazdag tárából legalább egyet-mást ki ne próbáltunk volna. A kötet legobjektívabb bírái — mint a módszeres kiadványoknál az általában lenni szokott — alighanem úgyis a gyakorló pedogógusok lesznek, a „terepen" döntve el egy-egy ötlet (és bízunk benne, hogy minél több ötlet) életrevalóságát. De már első kézbevételkor is úgy tűnik, hogy a kötet szerzői és szerkesztője az „Egyéb ajánlott tevékenységi formák" címen közreadott bibliográfiával, mozgalmi dalokkal, különösképp pedig a dekorációs tervekkel az iskolai ünnepségek szervezésének jókora lendületet adtak. S hadd emeljek ki két olyan vonatkozást itt, amiben véleményem szerint az Emlékezünk példaadó. Az egyik a nemzetiségi rész. A szerkesztő tán jobban tudná, van-e példa az ilyen témájú kiadványok között Magyarországon arra, hogy a többi közt nemzetiségi nyelven is megjelenjék az ünnepi műsor. Az sem volna csoda, ha Békés, amely köztudottan a legJEGYZETEK ÖT KÖNYVRÖL Az egyre bővülő, színesedő könyvtermés minden szónál többet mond az irodalmunk és tudományos életünk iránti közérdeklődés szélesebbé válásáról. E nagyon fontos tény megállapításával együtt azonban rögzítenünk kell mindennapos tapasztalatunkat is. Azt, hogy a kiadványok számának örvendetes gyarapodásával nem áll arányban — es időben is sokat késik — a könyvek reális értékelése, bemutatása, egyáltalán a gyakran tévútra vezető kereskedelmi propagandán túlmenő, gyors és igényes informálás. Világjelenség ma már, hogy egy-egy területen, szakmán belül sem oldható meg a teljesség igényével a nehezen áttekinthető áradatban megjelenő könyvek, tanulmányok, cikkek megismerése. A könyvtárosok, dokumentációs munkatársak modern bibliográfiai módszerekkel mindent igyekeznek nyilvántartani, de a kritikának, a mérlegelésnek sem szabad egyre jóban lemaradnia. A válogatás, a szelektálás lehetőségével élve a könyvterméssel belátható ideig lépést lehet még több nemzetiségű megyénk, lenne első ebben. És ha valamit hiányolni lehet, akkor csak azt, hogy miért nem szerepeltetik mind a négy Békés megyei nemzetiség (szlovák, román, délszláv és német) nyelvét. Példaadó az is, hogy kötetünk — dr. Szabó Ferenc gondos válogatásában — dokumentumokat sorakoztat föl a megye fölszabadulásának történetéből. A nemzetiségi anyagokon túl voltaképpen ezzel kapcsolja be az ünneplésbe a honismeretet. És itt végül vissza is kanyarodhatunk az iskolai ünnenek és a honismeret összefonódására. Élő kapcsolat ugyanis voltaképp a fölszabadulás és a helytörténet között van. Ezért gazdagabb fölszabaduláskori dokumentációs és szemléltető anyaggal még hasznosabbá vált volna e kötet. De ezt már valóban az oktató—nevelő gyakorlat hívatott eldönteni. Bocsássuk hát sok jókívánattal útjára ezt a gondos kiadványt. (Békéscsaba, 1369.) F)R. KOZMA TAMÁS — BÉKÉS MEGYEI SZEMMEL tartani. A higgadt, szakszerű értékelés útján történő figyelemfelhívásra mindinkább növekvő szerep, ezzel együtt fokozottabb felelősség vár. A sajtótermékek növekvő tömege miatt az olvasónak „saját olvasásra" és ezzel önálló, személyes véleményalkotásra egyre kevésbé van módja és ideje, kénytelen a készen kapott véleményt elfogadni és használni. Mindez első látásra talán túlzottnak tűnik, ha egy-egy megye szemszögéből nézzük a könyvek és folyóiratok légióját. A megyénkbeli gyakorlat véleményünk szerint is azt mutatja, hogy ez a kérdés vidéken sokkal rosszabbul áll. mint országosan. Békés megye különböző érdeklődésű olvasói, szakemberei — ha igénylik — a maguk szűkebb területén elég jó tájékoztatást kaphatnak a hazai és nemzetközi irodalmi termésről. A megyebeli fórumok feladata, hogy a Megyei Könyvtár folyamatos könyvészeti munkálatai mellett a tájunkat-megyénket az országos és egyetemes kapcsolatokon túlmenően, valamilyen 367