Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szij Rezső: Tevan Andor könyvművészeti munkásságához

prózája Keleti Arthurban keltett. Dehogy modernizálta Heltait! Néhol éppenséggel régiesebbnek hat szövege: az anciennitás szerelmesének elandalodásában gyönyörködik az olvasó, mikor egybeveti Heltait, az eredetit, az „új" Heltaival. Népnyelvi ízét sehol sem csorbította, de tájnyelvi sajátosságanak csak akkor engedett, ha azok nem az érthetőség rovására mentek, hanem változatossá, hangzatosabb, zeneibbé tették a szöveget. Szavak alchimiáját űzi, titkos gyönyörűségnek áldoz: átírása szerelem-vallomás, meghitt találka a nyelv géniuszával, hódolat és hódítás. Ahol nem értünk egyet vele, ott sem idegenkedünk felfogásától, — a művész magánügyét sejtjük, a dirigens ízlésének tiszteletreméltó önkényére figyelünk, amivel nem szabad vitázni." — Joggal emeli ki, hogy a „szépségben fogant" könyvnek a könyvkiadó is segítségére sietett. „A nagyigényű Tevan nyomda e munkája könyvkiadásunknak igazi dicsősége. A könyv tipográfiájának élvezetes változatossága s megnyugtató harmóniája, az újrametszett évszázados fametszetek szépsége, a papír, a kötés, a borítólap, a mesterség szeretetéről vall. így is illő: méltó cipruság a századok óta porló kolozsvári nyomdász sírjára." Trócsányi Zoltán, a Magyar Könyvszemle 1944. évi első számában állapítja meg a könyvről, hogy ennél méltóbbat nem is adhatott volna az a Tevan nyomda, amely „ízlésével és művészi törekvéseivel évtizedek óta hazánk legmagasabb színvonalú nyomdái közé tartozik". A kiadvány méltán vívta ki a bibliofilek elismerését. „A könyv a nyomdai művészetnek oly tökéletességével, annyi ízléssel, gonddal van előállítva, amint azt különben a Tevan kiadványoknál megszoktuk. . ." Keleti Arthurnak sikerült a meséket a nagyközönség számára olvashatóvá varázsolni. ,",A régies stílus nem takarja el az ötleteket. A mesének, mint a templomi prédikációnak is egészen más a nyelve, mint a mai szépprózáé és az a nyelv, amelyet Keleti Arthur hosszas aggályoskodás, utánajárás, filológusokkal való viták után kialakított, kitűnően illik Aesopus meséihez, mert népies is. Ezt az archaizáló stílust úgy kell tekintenünk, mint hiteles archaizáló stílust, amely megbízhatóbb, elfogadhatóbb, mint a csinált, erőszakolt, hamis archaizáló stílus, amelyre az újabb szépirodalomban nem egy példa van. A könyv külseje és belseje között így megvan a stilisztikai összhang: nem ad pontos reprodukciókat sem tipográfiában, sem a szöveg stílusában. Inkább csak ódon hangulatot akar kelteni. Azt akarja éreztetni, hogy régi-régi mesemondó szólal meg előttünk." Fodor József, az Ojság 1944. március 1-i számában Keletinél a nyelvérzék szuverén uralmát magasztalja, a könyvről pedig mint amaz idők legszebb nyomdai remekéről ír. Már ezek az idézetek is bizonyítják, hogy a könyv az ország ama tragikus honapjaiban. a német elnyomás és közeledő teljes megszállás mindent megnyomorító idején olyan sajtófogadtatásban részesült, amilyenhez foghatóval az előző évtizedekben is talán csak Keleti műveinél találkozunk. S mindez nem a könyvkiadás akkori általános leromlásához képest érthető, hanem önmagában is, mert Keleti és Tevan Esopusáról annyi idő multán is valóban elmondható mindaz a dicséret, amivel a hozzáértők a megjelenéskor elhalmozták. S ezek az elismerő sorok s a könyv piaci sikere azt bizonyították, hogy társadalmunkban megértek a föltételeit egy mélyebb értelmű, immár nem a művészi igény csökkentése árán közelítő bibliofiliának. A közbejött világomlás után azonban évek múltak el, amíg a munkát újra ott lehetett folytatni, ahol A bölcs íisopus meséinek megjelenésekor abbamaradt. Eltekintve A bölcs Esopusnak... 1947 karácsonyi kisebb formátumú új (második) kiadásától, Keleti Artúrnak már csak egyszer jutott osztályrészéül a művészi könyv alkotásának ritka alkalma. Herz Henrik igazgató még 1943-ban, — amikor A bölcs Esopusnak. .. papírjáért folytak a tárgyalások — fölajánlotta, hogy további kiadványok számára nagyon szép csontszínű papírt gyárttat a Tevan kiadó számára. ígéretét be is váltotta s három könyvre való papírost le is szállított Békéscsabára. Közbejött ugyan a háború, de viharai megkímélték a papírt, s Tevan Andor hazatérve a német munkaszolgálatból, nemcsak az Esopus második kiadását jelentette meg 1947-ben, 349