Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - Gecsényi Lajos: Baloldali erők harca a fasizmus és a háború ellen Békés megyében (1941-1942)

Novembertől januárig Uhrin István valóban Budapesten tartózkodott s rendszeresen látogatta a Conti utcában, a Német utcában az ifik számára tartott előadásokat, megbeszéléseket. A szemináriumokon, ahol Ságvári Endre, Levin Tibor vezették többnyire a beszélgetéseket, a függetlenség: mozgalom legfontosabb kérdéseiről: Magyarország függetlenségéről, a nyilas veszély elleni összefogásról, a háborúban való magyar részvételről folyt a szó. Napirendre kerültek a politikai gazdaságtan, a dialektikus materializmus problémái is. Az összejöveteleken ugyanakkor megismerkedtek a hallgatók egymással is és megbeszélték a hazatérésük után kialakítandó kapcsolatokat. Uhrin István 1942. január végén érkezett vissza Endrődre, ahol azonnal hozzákezdett — a kapott utasításoknak megfelelően — a függetlenségi mozgalom szervezéséhez. A Katholikus Körben beszámolt Gyuricza Pálnak, Kurilla Bálintnak, Uhrin Györgynek, Gellai Józsefnek, Hornok Imrének, majd Szabó Péternek, Kurilla Istvánnak a Budapesten hallottakról. Beszélt a szovjet csapatok visszavonulásának taktikai okairól, a Parasztszövetség szervezéséről. A csoport tagjai a kapott tájékoztatás alapján széleskörű agitációs tevékenységet fejtettek ki. Ezt segítették elő az OIB-től rendszeresen kapott könyvek, sajtótermékek is. Márciusban Plavecz János mezőberényi szervezőnek, aki szintén résztvett az OIB szemináriumon, sikerült felvennie a kapcsolatot Uhrin Istvánnal. Mezőberényben — az idősebb szociáldemokrata párttagok tiltakozása ellenére — sikerült megalakítani az ifi-csoportot s kísérletet tettek erre Kondoroson is. A szervezőmunka, melyről budapesti kapcsolataikat: Kállai Évát és László Lenkét állandóan informálták, szépen haladt előre: kibontakozóban volt a függetlenségi mozgalom vidéki szárnya. Tudunk arról, hogy ugyanekkor Békéscsabán és környékén, Orosházán és környékén is létrejöttek a mozgalom csoportjai. A kiszélesedett agitáció, amely a behívás előtt álló katonakötelesek között a háború imperialista jellegéről tájékoztatott s a szovjet csapatokhoz való átszökésre biztatott, nem kerülte el a csendőri-közigazgatási elnyomóapparátus figyelmét. A gyomai járás főszolgabírája már február 27-én utasította az endrődi csendőrőrsöt a mozgalom bizalmas megfigyelésére. Később a csendőrnyomozók is bekapcsolódtak a nyomozásba. 1942. áprilisában letartóztatták a függetlenségi mozgalom helyi tagjait, az illegális rádióhallgatókat. Hosszú és kegyetlen csendőri vallatások után Uhrin Istvánt, Kurilla Istvánt, Kurilla Bálintot, Hornok Imrét, Uhrin Györgyöt, Gellai Józsefet a Vezérkari Főnök Bíróságának adták át s ugyanoda feljelentették a súlyos beteg Gyuricza Pált. A többi szimpatizánst, rádiót hallgatókat a Szegedi kir. Törvényszék elé állították s hosszabb-rövidebb fogházbüntetésre ítélték. A VKF Bírósága a többi elvtársat súlyos fegyházzal súlytotta. Röviddel később felgöngyölítették a mezőberényi és környéki szervezkedést is. A függetlenségi mozgalom szervezeteit ezzel Békés megyében jórészt felszámolták. (Békéscsabán és környékén már előbb letartóztatták a résztvevőket.) A baloldali agitáció- és propaganda azonban nem maradt hatástalanul. Állandó jelleggel térnek vissza a csendőri jelentésekben a baloldali kije3 33