Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Márai György: A gazdálkodás eredményessége és a jövedelem alakulása az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben

hetett volna használni, sőt egy részét a fennálló fertőző gyomor- és bélgyulladás miatt fel kellett számolni. A meglevő állatállomány számára a férőhely biztosítva volt a régi épületekben, de a takarmányozásuk csak részben volt megoldott a kezdeti időkben. A fejlesztés tehát két irányban indult el. Egyik feladat volt az állatállomány felfejlesztése és a törzsállomány kialakítása. A szarvasmarhák létszámát sikerült hamarosan 500 db-ra növelni, de a vásárlás minőségileg nem sikerült, mert nem jó termelőképességű állatokat kaptak. A Répcelaki Állami Gazdaságból 140 db tenyészsüldőt kaptak, melyek alkalmasak voltak törzskönyvezés alá vont törzsállomány kialakítására. A süldők azonban nem voltak mentesek a fertőző vetéléstől és így a későbbi időben szívós munkát és nagy ráfordítást igényelt a törzsállománynak a brucellózistól való mentesítése, hisz a létszám közben 950-re emelkedett. Párhuzamosan a juhállományt 420-ra, a baromfiállományt pedig 2560 dbra emelték fel. A fejlesztés másik irányát a szükséges épületek biztosítása jelentette. Mivel tehénistálló a régi épületekben volt, így egy 102 férőhelyes tehénistállót kellett korszerűen megépíteni. A juhok elhelyezését úgy oldották meg, hogy a dohánypajtákban teleltették ki őket és nyáron a legelőkön szalmatetős színeket építettek a juhok részére. A sertéstenyésztés céljára felépítettek a tenyésztelepeken 120 férőhelyes kocaszállást, 80 férőhelyes fiaztatót, amelyeket később szükség szerint fokozatosan bővítettek. Ugyanígy az eredetileg két 500 férőhelyes hizlaló épületeket később 2800 férőhelyesre kellett bővíteni. Az eredetileg szerfás jellegű épületeket fokozatosan korszerűekké építették át. Ma már mind a négy főtelepük el van látva bekötőúttal, sőt megvalósították az épületek téli fűtését is. Ugyanígy érték el a górék és magtárak bővítését is a szükséges takarmánykészlet tárolására. Sokévi szervező s nevelő munkára volt szükség, hogy a megtermett abrakféleségek 50—60%-ának kiosztását igénylő tagság kielégítése mellett az állatállomány korszerű takarmányozására megfelelő mennyiségű s minőségű takarmánybázis álljon rendelkezésre. A növénytermelés szerkezetének megváltoztatásával, a termelt abrakféleségek fajtáinak megfelelő kiválasztásával, de főként az agromechanika és az agrokémia korszerű módszereinek alkalmazásával 1966-ra érték el, hogy takarmányellátásuk teljesen kielégítő lett. A szükséges 250—270 vagon abraktakarmányt saját területükön termelik meg. Többféle takarmányelőkészítési és etetési eljárást kísérleteztek ki, amelyek minőségileg emelték a takarmányozás eredményeit és gazdaságosságának szintjét. így tértek át a tápok etetésére. 1965. évtől saját keverőüzemükben állítják elő az abrakkeverékeket, amelyekhez saját termelésű abrakjaikat és az ipar által gyártott koncéntrátumokat használnak fel. Mindezen takarmányfejlesztésnek lett az eredménye, hogy míg kezdetben 5,5—6 kg abrakot használtak fel 1 kg sertéssúly előállításához, ma már 4—4,5 kg abrakkeverék is elegendő ugyanazon súlygyarapodás biztosítására. Hízómarháiknál a napi súlygyarapodás 0,50 kg volt, ma már napi 0,90 kg-ot is elérnek. Hízósertésnél a napi súlygyarapodás átlagosan 0,55 kg — míg a keményítő értékesítés a szarvasmarháknál 16,6%. Az 1961 óta bevezetett gépi fejés mellett a tehenek tejtermelését egy tehénnél egy laktációs időben 2200 literről az 1968. évben elért 2882 literre emelték fel, ami jóval több a 2412 literes járási átlagnál. Sertésállományuk 1965-ben már elérte a „brucellamentes tenyészet" minősítését. Azóta az évenként megismételt vérvizsgálattal ezt a minősítést ellenőrzik és fenntartják. Érthető tehát, hogy a termelőszövetkezettől az ország minden részéről szívesen vásárolnak állami gazdaságok és Sernevall-ok brucellamentes törzstenyészet kialakítására tenyészsüldőket, hogy saját állományukat kicseréljék. A termelőszövetkezet szarvasmarha-állományának gümőkórtól való mentesítése már vontatottabban haladt, hisz az állategészségügyi követelményeknek megfelelő állomány és férőhely biztosítása már körülményesebb, költségesebb is. Ez idő szerint a szarvasmarhaállomány 80%-ban TBC-negatív, de még 9—10% tbpozitív és így az 1969 végére várják a gümókórmentesítés teljes megvalósítását. Hízómarháikat Görögországba, Svájcba, Olaszországba, — sertéseiket pedig Cseh309