Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Ujlaki Péter: Az 1945-ös választások Békés megyében

tegekben"

1

2 — írja jelentésében a megye főispánja, Szobek András szeptember 27-én. A nehézségeket mindennél jobban bizonyítja az alábbi táblázat: Békés megyében a búza össztermelés 260 000 q a vetőmagszükséglet 190 000 q beszolgáltatási kötelezettség 36 000 q jóvátételi beszolgáltatás 12 100 q 238 100 q 238 100 q 21 900 qö. azaz ennyi búza maradt volna egy évre az egész megyének, a 'lakosság szárnál tekintve egy főre 7 kg kenyér egy évre. A megyében uralkodó állapotok megoldására a főispán 30 millió pengő termelési kölcsönt kért, hogy legalább az őszi szántást biztosítani lehessen, miután az új földhözjuttatottak nem rendelkeztek megfelelő igaerővel és vetőmaggal. Természetszerűleg a gazdasági és ellátási bajok kihatottak a politikai helyzetre is. amelyet a reakciós jobboldali elemek igyekeztek kihasználni és politikai válságot teremteni. Ennek egyik első megnyilvánulása a szeptember 14-i gyulai tüntetés volt. amely a megyeszékhely áthelyezésének terve elleni tiltakozással kezdődött, de később demokráciaellenessé vált. A tüntetés hatására „Gyulán súlyos a helyzet, határozottan erősen észlelhető a reakció mozgása". A jobboldal ténykedése a budapesti törvényhatósági választások után fokozódott. Ekkor ugyanis a munkáspártok megyeszerte tüntetéseket szerveztek a reakció ellen, amelyeken azonban a felvonulók közé befurakodott jobboldali elemek sok helyen, így Békéscsabán, Orosházán, Szarvason, Tótkomlóson és Békésszentandráson megfordították a hangulatot. A Kisgazdapárt kiküldöttei házról-házra jártak a községekben és városokban és szovjetellenes uszítást folytattak.

1

4 Az ilyen jellegű propagandát — amely szervesen illeszkedett választási kampányunkba — a népgyűléseken is kifejezésre juttatták.

1

3 A baloldali pártok, élükön a MKP-val, azonnal felvették a harcot ez ellen. Széleskörű agitációba kezdtek, amelyben leleplezték a jobboldal törekvéseit. A Békés megyei pártbizottság illetőleg a helyi szervezetek erejét mutatja, hogy az itteni megyei bizottság hívta ki választási versenyre a Szegedi Területi Bizottsághoz tartozó másik két megyét, Csongrád- és Csanád megyét. A verseny kiírásában széles programot tartalmazott, többek között foglalkozott a 3 éves terv problémájával, előírva, hogy ezt konkretizálni kell, felajánlotta a párttagság létszámának 40 ezerre való növelését október 20-ig, a felszabadulás egy éves évfordulójának megünneplését, a választások rendjének biztosítását, 1200 agitátor kiképzését, 1,5 millió pengőnek a választási alapra történő összegyűjtését

1

6 stb. A párt területi vezető szervei tudatosan törekedtek arra, hogy a választásra „jelöltek átöleljék az összes társadalmi réteget", hogy minden helyiségben állítsanak fel választási bizottságot, amelybe nemcsak a párttagokat, hanem szimpatizánsokat is be kell vonni, „a lehetőséghez mérten a községi főjegyzőt, tanítókat sőt papokat is"

1

7. Előírták, hogy ki kell építeni a ház- és utcamegbízottak rendszerét, de ezen kívül ahol szükséges, a dűlő- és tanyamegbízottak szervezetét is. A választásokat közvetlenül megelőzően az MKP megyei bizottsága felmérte a választásokon induló pártok szociális összetételét. Ennek a felmérésnek az eredménye is bizonyítja, hogy a Kisgazdapárt ekkor már nem eredeti tömegbázisára, a szegény- és kisparasztságra támaszkodott, hanem összegyűjtött minden erőt, amelyet fel lehetett sorakoztatni a demokrácia ellen. Ugyancsak a Kisgazdapárt fő irányvonalának jobboldaliságát mutatja, hogy ez volt az egyetlen párt, amely nem volt hajlandó felvilágosítást adni szociális összetételéről, így a róla készült kimutatás csak hozzávetőleges. Eszerint az MKP összetétele 50% földmunkás, 30% ipari munkás, 10% értelmiségi, 10% egyéb SZDP összetétele 40% ipari munkás, 30% kereskedő, kisiparos, 20% értelmiségi, 10% földmunkás 8 297