Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Enyedi G. Sándor: Lipták Pál kiállításának megnyitására

LIPTÄK PÁL KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÁSÁRA* Tisztelt Közönség! Nem a megszokott kifejezés keveset mondó érzésével állok itt Önök között e kiállítás megnyitása alkalmából. Valóban tiszteletemet fejezem ki, hiszen erre több okom is van. Megjelenésük e kiállító-csarnokban a művészet — az objektív valóság érzéseket keltő, sajátos megismerési útja — iránti megkülönböztetett érdeklődésüket mutatja. Vallomás ez egyúttal a sokoldalú, a több-érdeklődésű emberi személyiség mellett. Gyula város lakóira — különösen az utóbbi másfél évtizedben — egyre többen illesztették a lokálpatriotizmus jelzőjét. Voltak s vannak, akik szájából elítélő éllel röppen ki e minősítő jelző. E lokálpatriotizmusnak azonban az alaptartalma mindenkor pozitív volt s pozitív ma is. A város felemelkedésére, gazdagítására s benne lakói jobb, szebb életére törekszik. Teszi mindezt úgy, hogy azzal másokat ne bántson, másoktól tanuljon s mások eredményeit értékelje. Tisztelet azért az érdeklődésért, amely megnyilvánul e kiállítás megnyitása során is a szomszéd város lakója, Lipták Pál kiállítása iránt. Büszkék vagyunk e haza határai között élő alkotó-emberek munkáira, mely értéke népünknek, mely rangunk is a világban és forrása — függetlenül szülőföldünk szűkebben értelmezett fekvésétől — önbecsülésünknek is; amelyre minden alapunk megvan. A szocialista Magyarország állampolgárának lenni nem alacsonyabb rang, mint más országénak. De rangunk csak annyi — s több nem lehet, mint amennyit adni képesek vagyunk szűkebb közösségünknek és az emberiségnek. A város felszabadulása negyedszázados évfordulójának ajtajában érdemes gondolni erre, hiszen kevés, vagy talán nem is volt népünknek olyan korszaka, amelyben az alkotni akaró, a valóság hű megismerésére törekvő ember újat, nemeset teremtő energiája ennyire szabadon szárnyalhatott volna — számításba véve a gondokat is. E teremtő alkotás egyik szerény, de a maga nemében mégis jelentős megnyilatkozását látjuk most itt Lipták Pál grafikáiban. Elnézést kérek Önöktől, hogy nem a kiállított művekről szólok. Ezek méltatására, értékelésére, szakszerű bemutatására nem érzem hivatottnak magam. Nem vagyok műértő szakember, hanem politikus. Tudom, hogy nem az alkotó, hanem a mű beszél igazán. S ha most mégis a poblémáknak emberi oldalról való megközelítésére törekszem — foglalkozásom jellegéből eredően is — teszem ezt azért, mert Lipták Pálról beszélve műveiről, alkotásairól szólhatunk. Lipták Pál élete, munkássága az őt figyelemmel kísérő ember számára sok kérdőjelet, sok problémát ad. Élete, munkálkodása, valóságszemlélete rendhagyó, mert szabálytalan, mert nem hétköznapi, nem a megszokott. Hajlamosak vagyunk úgy ítélni meg embereket, hegy ez festő, ez író, ez hivatalnok, az pedig mondjuk kőmíves, és így tovább Véleményeink gyakran egysíkúak, csak egy jellemzőt ragadunk ki. Lipták Pálnál ilyen értékmérővel zavarba jövünk, ö könyvtárigazgató, s ezt a munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el, de egyben könyvtári „lakberendező" művész is. Büszkék vagyunk a gyulai könyvtárra — munkája abban is benne fekszik. De a megye * Elhangzott Gyulán, 1969. szeptember 28-án, az Erkel Ferenc Múzeumban. 269