Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - Szilágyi Miklós: Hagyomány és közösség

nem fért a bőrében és megölte stb.), s a recsitatív bevezető azzal fejeződött be: el kell siratni — melyik legyen az az ének? Rendszerint egy ropogós csárdással válaszoltak rá a többiek. Ilyenkor már megérkeztek a maszkák (a közösséghez tartozó legények, akik harisnyából álarcot csináltak maguknak, s legénynek, lánynak öltöztek), s bekiabáltak az ablakon: „Kövér hurkát, vastag szalonnát, a böllérnek jó nagy farkát." Bebocsájtást nyerve tréfálkoztak. messziről jött vándornak mondták magukat, táncra perdültek a ház asszonyával stb. A szomszédok eközben, ha csak tehették, ellopták a kamrából a disznófejet, s egy tepsire téve szalagokkal feldíszítették, az orrát kifényesítették, kicakkozták a fülét — még a gazdája sem ismert rá. így vitték be a mulatozó társasághoz, s a szószóló elmondta: az utcán jártak, egyszer hallják a disznó sírását, kénytelenek voltak felvenni és megkeresni a gazdáját. Hasonlóan dramatikus játékok színezték a lakodalmat. A maszkák (hasonlóan öltözött hívatlan vendégek) itt is megjelentek, s ,,az első nóta a maszkáké vót". Ez a néhány utalás is szemlélteti, hogy Gyulán az első világháború elölt még éltek olyan szokások, melyek hagyománvozása aktívan funkcionáló közösség jelenlétét feltételezi. Jól tudjuk azonban: a hagyományos kultúra tartalmát és a falusias közösségek funkcionálását a kiragadott néhány adat nem jellemezheti. Nem is volt azonban célunk mégcsak vázlatos jellemzés sem. A figyelmet szerettük volna felhívni egy lényeges kutatási szempontra: a városi hagyományok mellett a tartalmában paraszti, megjelenésében közösségi kultúra (valószínűleg eltérő motivációival, mint falun) Gyulán is jellemző, mert a falusias közösségek ugyanis „faluként" funkcionáltak. Egyelőre még nem ismerjük e tradicionális kultúra részleteit, s különösen nem az etnikai-települési egységek egymásra hatásának mértékét, az izoláltság és a városi hagyományok integráló hatásának eredőjét. Ez csak további, aprólékos részletvizsgálatokkal deríthető fel. Az is nyilvánvaló, hogy Gyula — éppen mert város volt — nem elsősorban a paraszti hagyományokkal, sokkal inkább a kisipar és a vásárok messze sugárzó szerepével jellemezhető. Egy későbbi monográfia gerincét a jellegzetesen városi (mezővárosi) hagyományos (gazdálkodás és tradicionális technológia) szolgáltatja majd. A falusias közöségeknek a jelek szerint paraszti és irracionális jellegét is figyelembe kell venni. Erre szerettük volna a figyelmet felhívni. SZILAGYI MIKLÓS 254