Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - Szilágyi Miklós: Hagyomány és közösség

Városi hagyományok Gyula meglevő — középkori — város-helyből alakult mezővárossá. A középkor végén — amikor még oppidumként emlegetik, és közjogilag semmiben sem különbözik más oppidumoktól — különleges szerepet biztosított neki, hogy egy királyi uradalom igazgatási központjának számító erődített hely, vár körül települt. Ehhez járult kedvező forgalmi helyzete, melynek eredményeként vásárai sokkal jelentősebbekké fejlődhettek, mint más középkori mezővárosok vásárai. A XVI. század első évtizedeiben iparos-kereskedő népességének feltűnően magas aránya, s e polgárok tőkeerőssége messze meghaladta az oppidumok átlagát.

6 Ezidőben már — várossá fejlődésének kétségtelen jeleként — közjogilag is kiemelkedett a mezővárosok közül: királyi szabadalmakat kapott.

7 Ez a városfejlődés a török hódoltság idején megakadt, pontosabban: Gyula is a mezővárossá fejlődés útjára tért, s nem fejlődött igazi várossá, melynek potenciális lehetősége még a török kiűzése után is adott volt. A XVIII. század első évtizedeiben — viszonylag rövid idő alatt — ismét a környék igazgatási és gazdasági központja lett: határozott városi funkciókat hordozott. Itt alakult ki az új uradalom, majd Békés megye székhelye, vásárai révén pedig az uradalom illetve a megye területét is meghaladó körzet vonzódott hozzá. Az ilyen, eredendően városi funkciók sem voltak azonban eléggé erősek ahhoz, hogy Gyula mezőváros voltát (a később tanyás gazdálkodásra alapozódó földművelés és állattartás meghatározó jellegét) megváltoztathatták volna. Ennek — a földesúr jelenlétének sok szempontból béklyózó hatása mellett — valószínűleg itt is oka, mit Erdei általában a mezővárosokról mond, hogy a mezőváros paraszti társadalmának és földesurának — éppen mert érdekeiknek és szükségleteiknek ez a város-szerkezet a legmegfelelőbb — korántsem érdeke a várossá fejlődés, s az ilyen irányú fejlődésnek önmaguk szabnak határt. Gyula vásárváros, s ezzel együtt kereskedelmi központ jellege (s ami még sok szálon összefügg e funkcióval: a céhes ipar viszonylagos fejlettsége) potenciálisan tehát a várossá fejlődés lehetőségét is magában hordta, a fejlődésnek ilyen iránya mégsem bontakozott ki. A feudalizmus talaján szerveződő forgalmi központ ugyanis kiválóan szolgálta a földesúri és a paraszti érdekeket, a kereskedelem és ipar kapitalista irányú fejlődése beleütközött ebbe a feudális érdek-struktúrába. A város történetének eléggé közismert tényei bizonyítják, hogy éppen akkor vesztette el potenciális energiáinak jelentős részét (pl. forgalmi központ jellegének elvesztése a vasúti gócpont Békéscsabára helyezésével), amikor válaszút elé került: vagy kihasználja történelmileg adott városi funkcióit az igazi várossá fejlődéshez, vagy továbbra is ragaszkodik a mezővárosi agrárstruktúrához és a felemás (sem nem város, sem nem mezőváros) városszerkezethez. A mezővárosból várossá fejlődés mindvégig adott lehetőség végsősoron sajátos városképletet eredményezett: külső megjelenésében és funkcionálisan is városiasabbá fejlődött, mint az alföldi mezővárosok általában, de csak olyan mértékben, hogy tipikus mezővárosnak nem tekinthető. Ami az elmondottakból a néprajzot: a városi hagyományok meghatározó' 245