Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 2. szám - Szilágyi Miklós: Hagyomány és közösség
HAGYOMÁNY ÉS KÖZÖSSÉG Gondolatok Gyula néprajzi vizsgálatához Módszertani problémák A magyar mezőváros sohasem volt a néprajzi kutatás „klasszikus" terepe. E megállapítás lényege még akkor is igaz, ha hozzátesszük: igen fontos adatok, a szintézisek fundamentumát adó részmunkálatok viszont jellegzetesen mezővárosi kötődésűek. A Hortobágy és a Duna-Tisza köze — a külterjes állattartás iskolapéldaként emlegetett területei — nagy-mezővárosok (elsősorban Debrecen és Kecskemét) határához tartoztak. Győrffy Istvánnak az alföldi gabonatermelés legfontosabb jellegzetességeit (kaszás aratás — kötetlen kezelés — nyomtatás) bemutató összefoglalásait elsősorban a nagykún mezővárosok gazdálkodásait ihlette. 1 Az ilyen jellegű rész-vizsgálatok mindmáig folyamatos sora — érdekes módon — nem vezetett el az elmélet és metodikai tanulság megfogalmazásáig: a mezőváros — bizonyos fenntartásokkal — ugyanúgy sajátosan szervezett (integrált) társadalmi, gazdasági és kulturális közösségnek fogható fel, mint a falu. Vagyis néhány néprajzi jelenség vizsgálatakor a mezővárosokban is megtalálták a kutatók a „hagyományos" kultúrát hordozó indivídiumokat (a gyűjtési gyakorlatban nem tettek különbséget a falun illetve mezővárosban lakó parasztság között), a társadalmilag (olykor etnikailag is!) rendkívül tagolt és rendkívül kiterjedt településeken azonban nem ismerték fel azokat az integráló tényezőket, melyeket a falu esetében „faluközösségnek" összegeztek (közösségi kultúrának csak a falu kulturális örökségét fogadták el). Messzire vezetne, ha ezúttal azt is bevonnánk a vizsgálatba, hogy menynyire jogosult „faluközösségről", a faluközösség „egységes" és „hagyományos" kultúrájáról beszélni. A néprajzi kutatás soha sem vitatta (a feudalizmusról szólva a történeti kutatás sem 2), hogy a falu — társadalmi, gazdasági tagoltsága ellenére — közösségként jellemezhető, s hogy e közösség hagyományos kultúrája a gazdálkodás, az életmód, a magatartásforma egységes, a közösség minden tagja számára kötelező normatívát jelenti. 3 Ez a summázó fogalmazás némiképp sematizál, s arra csábít, hogy a falut idillien zárt egységnek, a társadalmi-gazdasági változásoktól mentesnek fogjuk fel. Mégsem vállalkozhatunk a néprajz közkeletű elméletének alapját képező 243
