Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - Dr. Banner János: Dr. Banner Benedek emlékének

Banner Benedek is belekóstolt ebbe a szórakoztatónak valóban nem mondható munkába, de — anélkül, hogy a régészet iránti komoly érdeklődése egy életre ne maradt volna meg, — csakhamar átpártolt az oklevelek kiváló ismerőjéhez, a békési születésű Veress Endréhez, aki, mint beosztott középiskolai tanár, az Erdélyi Múzeum levéltárában fejtett ki hasznos tevékenységet. Itt, nem értvén egyet az exlibriseknek a könyvtár gyűjteménye részére történő leáztatásával, kivált a közösségből. Szűkebb szaktárgyain kívül szorgalmasan látogatta Pósta akkori kiépülő múzeumát, hallgatta előadásait, és nagy érdeklődéssel hallgatta, sokszor beiratkozás nélkül is, Herrmann Antal magántanárnak, az Erdélyi Kárpát Egyesület néprajzi múzeumában tartott, sok érdeklődést felkeltő, néprajzi előadásait, tanulmányozta a néprajzi anyagot. A szabad bölcsészség intézményét azonban nem Erdély egyeteme találta fel. Olyan ember, aki elsősorban nem középiskolai tanári pályára készült volna, abban az időben alig volt a kolozsvári egyetemen. Nemcsak tudás, műveltség kellett az embernek, hanem olyan oklevél, amelynek megszerzése a mindennapi kenyeret is biztosítja. Olyan témakörben kellett tehát dolgozni, amely két tárgyból is terem szakdolgozatot. Egyikből esetleg lehetett doktori értekezés is, ha valóban arra való volt. Ez a téma azonban abban az időben, — a századforduló első évtizedében, — még a legszorosabb szálakkal fűződött a két szaktárgyhoz. Bármilyen nagy volt is az érdeklődés a régészet és a néprajz iránt, ebből a tárgykörből nem lehetett szakvizsgai dolgozatot írni. Ilyenek lévén a viszonyok, nem lehet rajta csodálkozni, hogy a régészeti és néprajzi érdeklődésű Banner Benedek, egyetemi hallgató korában — úgy, mint a legtöbbnek, neki is más vonatkozású családi körülményei parancsolták a tanári diploma megszerzését — nem lett cselekvő munkása egyik kedvenc stúdiumának sem. A Vajda Gyulától kitűzött történelmi szakdolgozata: „A magyarországi kereskedelemre vonatkozó rendelkezések, a városi és vármegyei statumok alapján", még engedett némi bepillantást a Békés megyei levéltár és a megye története okleveles anyagába, de a Terner Adolftól kapott földrajzi: „Fogaras megye földrajza", se azelőtt, se azóta nem látott tájra vitte — de csak jól-rosszul — a rendelkezésre álló könyvek és hiányos folyóiratok gondos tanulmányozásán keresztül. És ezzel le is zárult egyidőre a tudományos munka lehetősége. Felébredt azonban az addig szunnyadó írói készség, amelyre a Márki Sándorral fennálló kapcsolat komoly indítékot adott. Ha vidéki lapocska hasábjain találta is meg a maga területét, nemcsak tárcákat, cikkeket, sőt verseket írt, de szakbavágókat is. ,,Hidasháti leletekről" címen — első ásatásáról — az Emperl-gyűjtemény részére végzett sírfelbontásról számol be (Békési Hírlap, 1910. IV. 4.), majd ,,Bál a pusztán" címen — néprajzi írás — (Uo. 1910. I. 1.), a szentetornyai, tekerőhangra táncoló magyarok egyik, ritkán vidám napjába világít be. Ez már — ha a saját hazájába vitte is az útját — messzire vitte Kolozuvártól, ahol időközben, a földrajzi tanszéken az új professzor kinevezésével egészségesebb szellem kezdett kibontakozni. Cholnoky Jenő a néprajzi tárgykörből írt dolgozatot földrajzi disszertációnak fogadta el. Az út tehát megnyílt, de valóban kevesen jártunk rajta. 234